Méltatlanul keveset emlegetett fehérvári kötődésű hősünk, Wathay Ferenc 1568-ban látta meg a napvilágot a Sopron vármegyei Nagyvágon. Szinte gyermekként szívta magába a vérzivataros korszak harci szellemét: tizenhatodik életévében már a végvári vitézek között találta magát Tihany várában. A későbbiekben ezer szál kötötte szűkebb pátriánkhoz, Fejér megyéhez és Székesfehérvárhoz.
Lux Elek: Wathay Ferenc bronzszobra, 1937 (Fotó: Major Tibor)
Alig töltötte be életének huszadik esztendejét, amikor a mai Kápolnásnyéktől nem messze, a Meleg-hegy völgyében huszadmagával lovasrohammal ütött rajta egy hét szekérből álló török menetoszlopon. A csetepatéban puskával lőtték keresztül a combját, majd „jó és szép szabású” harci ménjének „az szügye mellett az jobb lapickáját azon ütközetben dárdával általverék”. Veszedelmes sebesüléséből felépült, hiszen 1593 késő őszi fuvallata már a Fehérvár és Magyaralmás közötti úton borzolta a törökre rontó Wathayék hadilobogóját. Az ütközetben lováról alábukó elszánt vitézt kis híján agyontaposta a vágtázó sereg, de az isteni gondviselés ezúttal is – és nem utoljára – megmentette az életét. Ezt követően Esztergom, Győr, Magyaróvár, Sárvár, Pápa és Veszprém látták Wathayt helytállni véres ostromok és csaták véget nem érő sorában.
1601-ben aztán a keresztény seregek által visszafoglalt Fehérvárt oltalmazta a török ellentámadással szemben. Javában zajlottak Fehérvár erődítési munkálatai, mikor 1602 nyarán kinevezték Fehérvár vicekapitányává (alkapitányává).
Tisztségében nem sokáig szolgálhatott, mert a török túlerő két és fél hetes ostrom után, az ekkor még félkész Monostor-bástya elleni meglepetésszerű támadással – augusztus 29-én ismét elfoglalta a várost és a sebesült vicekapitány fogságba esett.
„Mind így veszének több vitézlő népek,
Oly puszta helben kik emberkedének,
Csuda sőt inkább, azmit mívelének,
Hogy egy hétig is benne lehetének”
(Wathay Ferenc: Székesfejérvár veszésérül való história, 485-489. sor)
A török behatolás helyszínén, a mai Várfal park egykori Monostor-bástya melletti részén állította fel 1937-ben Székesfehérvár hálás polgársága Lux Elek alkotását, Wathay Ferenc bronzszobrát – emlékezvén a derekasan harcoló hős honvédő háborúban hozott áldozatára.
Történelem és régészet találkozása – Wathay és az Új Budai kapu fahídja
Az 1601-1602. évi erődítési munkálatok keretében az északi falat és a védműveket szinte teljesen átalakították, ekkor került a város északi kapuja, az ún. Budai kapu a mai Várkapu u. 2. szám alatti illatszerüzlet helyére. Az új Budai Kapu várárok fölött átívelő fahídjának pillérei 2013-ban, a Varkocs-szobor előtti szökőkút építésekor kerültek elő. A fapillérek a nedves altalajban, két-három méter mélyen épségben vészelték át az elmúlt négy évszázadot. Wathay Ferenc a fogságba kerülése után írta meg Énekeskönyvét és önéletrajzát, amelynek illusztrációi közül az egyik Fehérvár elestét ábrázolja, rajta azzal a fahíddal, amelynek pilléreit szerencsésen megtaláltuk és feltárhattuk.
Az új Budai Kapuhoz vezető fahíd pilléreinek feltárása
A híd fapillérei és egy várfalból kiesett kváderkő
Wathay Ferenc Énekeskönyvének egyik vízfestménye, a jobb felső sarokban az új Budai Kapuval és fahídjával
A Csók István Képtárban szeptember 19-én nyíló Régészeti pillanatképek. Ásatásaink legújabb kincsei 2011-2014 című időszaki kiállításunkon tekinthetik meg a feltárt hídpillérek egy részét és a város északi védműveinek rekonstrukcióját.
Szücsi Frigyes
régész, Szent István Király Múzeum
SZIKM blog 