Előszállás – Öreghegy lelőhely neve évtizedek óta ismert a népvándorlás korát kutató régészek körében. 1928-ban házépítés során néhány avar kori sír került itt napvilágra, melyek száma néhány év alatt 51-re gyarapodott Marosi Arnold feltáró munkájának köszönhetően. Nem csoda, hogy izgatottan néztünk elébe annak a csatornafektetéshez kapcsolódó megelőző feltárásnak, melynek nyomvonala éppen ezen, az egykor Öreghegynek nevezett területen keresztül futott. 1931 után végre újra lehetőség nyílt e temető kutatására.
Míg azonban Marosi Arnold egy lakossági bejelentést követően tárta fel a sírokat, a 2014-es ásatás megkezdése előtt a múzeummal kötött szerződés ellenére a kivitelező már végigfektetett egy csatornaszakaszt, mely sajnos szintén a temető területére esett, s ahol a régészek jelenléte nélkül nem kerülhetett volna sor földmunkára. Ebből az utcából így egyetlen ép edény maradt fenn az utókor számára, mely önmagában, lelet-kontextus nélkül sajnos alig értelmezhető, csupán az elmarkolt sírok bizonyítékaként szolgál. Szintén elkeseredve hallgattuk a helyiek beszámolóit arról, hogy néhány lelkes önkéntes az évek során miként folytatott rendszeres magánakciókat a községben, hogy sírokat „termeljen ki”.
Az ásatás közel egy hónapig tartott 2014. szeptember 25-től. A csatorna helyén a felső humuszréteget elhúzó markoló kanala alatt egymás után rajzolódtak ki a sírgödrök fekete foltjai. A síroknak sajnos csak egy része esett ebbe a másfél méter széles sávba, melyen túl a sírok elejét vagy végét keresve csupán egy keveset áshattunk ki az árok falából.
Egy közel 110 méterhosszú csatornázási árokban 33 sírt illetve sírrészletet tártunk fel. Ezek többségében találtunk koporsóra utaló jeleket; a föld elszíneződését a szerves anyag bomlásának eredményeképpen, valamint a sír két végének lemélyítését, mely vélhetően a koporsó leengedése után a kötél visszahúzását segítette. Három sír feltárása közben cölöphelyeket tudtunk megfigyelni, melyek kopjafa vagy ahhoz hasonló sírjelölő építmény nyomai lehetnek.
Talán e felszíni jelek vonzották ide és kecsegtették gazdag zsákmánnyal a fosztogató szándékkal érkező, számunkra egyelőre ismeretlen korban élt embereket. A 33 sír felét ugyanis korabeli bolygatás érte, melyet a több esetben megfigyelhető rablógödör, illetve a sírban össze-vissza, különböző magasságban elhelyezkedő csontok bizonyítanak. A rablások ellenére 6 emberi maradvány mellett kerültek elő bronz fejékszerek, melyek közt egyszerű karikaékszerek és gyöngycsüngős fülbevalók egyaránt előfordultak, továbbá 4 sírban találtunk díszes bronz vereteket, melyek egykor a férfiak övét ékesítették. A felsorolt értékes leletek mellett egy viszonylag ritka tárgytípus, egy vas kettősfokos is előkerült.
Szinte minden sírban találtunk egy vagy két kerámia edényt, melyeket túlvilági útravalóval töltve a halottak lábánál helyeztek el. A kisebb fazekak, korsók mellett a vaskések, vascsatok, gyöngyök, kerámia orsógombok, esztergált csont tűtartók – vagyis a hétköznapi használati tárgyak – sem jelenthettek túl nagy értéket a rablóknak, így ezek szintén nagy számban kerültek elő. E leletek eddigi vizsgálata alapján a Kr. u. 7. század második felétől a 8. század végéig keltezzük a temető most feltárt sírjait, pontos kronológiai meghatározásukra azonban akkor lesz lehetőségünk, amikor eredeti szépségüket visszanyerik a restaurátorok gondos keze alatt.
Hányattatott sorsuk ellenére a feltárt sírok most hasznos szolgálatot tesznek, mozaikdarabokként újabb adatokkal bővítik e terület múltjáról szóló ismereteinket. Egyszer talán összeáll a sok mozaikrészlet, reméljük, hogy nem újabb 86 év múlva.
Kondé Zsófia
Szent István Király Múzeum
Szücsi Frigyes
Szent István Király Múzeum
SZIKM blog 