Barabás Miklós (Kézdimárkosfalva, 1810 – Budapest, 1898) a XIX. század második felében a magyar képzőművészeti élet egyik legjelentősebb alakja volt. Művészetét önálló kötetek, kiállítások is bemutatják, a művészettörténeti szakkutatás életművét a legjelentősebb hazai alkotóké közé sorolja. Munkáit nemcsak a legjelentősebb hazai közgyűjtemények őrzik, hanem számos magángyűjtemény is, köztük összesen 204 védett festménnyel és grafikával. Életművében kiemelt szerepet töltöttek be a főúri és polgári megrendelésre készült egyéni, vagy társas portrék, melyek közé tartozik a festő kétségtelenül kvalitásos alkotása gróf Nádasdy Ferencné született gróf Zichy Ilona (Pozsony, 1849 – Agárd, 1873) egészalakos portréja. A portré a jelzete szerint a grófné halála után négy évvel, 1877-ben készült. Barabás Miklósnak nem ez az egyetlen Zichy Ilona-portréja. Egyedisége, hogy az elhunyt asszonyt az egészalakos festmény feketében, mintegy gyászruhában ábrázolja, kezét a mellette levő kis asztalkán egy virágon nyugtatja, amely egy képkeret előtt fekszik, s rajta három kisgyermekük portré-fotója látható.
Barabás Miklós: Gróf Nádasdy Ferencné, gróf Zichy Ilona, 1877 (220 x 160 cm, olaj, vászon)
SZIKM blog 