TETTAMANTI KÜLÖNLEGES VILÁGA

Aki továbbviszi Réber szellemiségét

 

A Szent István Király Múzeum kortárs gyűjteménye nemrégiben hét különleges grafikával gazdagodott – alkotójuk Tettamanti Béla, a kortárs művészet sajátos hangú alkotója. Művei senki máséval nem összetéveszthetők: grafikáit olykor alaposan meg kell nézni, hogy az a gyakran filozofikus, mély mondandó, és a művekből áradó humor, fanyar irónia eljusson hozzánk. Meg kell küzdeni az élményért, venni kell a fáradtságot, hogy ráálljunk arra a gyakran abszurd, „tettamantis” szemléletre, világlátásra, ami annyira jellemző rá.
De ez a hét grafika – a múzeum új szerzeményei – bizonyítják: megéri a küzdelem. Ki-ki eldöntheti, melyik munka áll hozzá közelebb. Mondjuk A magyar foci látványa című kép gyilkos iróniája vagy a finom humorral átszőtt, nosztalgikus hangulatú Emlékek című grafika. Esetleg az Öntekervény – a folyton taposó, a kerekeket, no meg az önmagát hajtó ember és a tekerésben töltött élet groteszk–abszurd víziója.
Parti Nagy Lajos író mondta róla egy kiállítás megnyitóján: „A Tettamanti-mű olyan, mint valami organikus, hús-vér ördöglakat, amelynek nem megfejtése van, nem szájbarágata, hanem nézete. Sejtelme és sugallata. Titka van, amit együtt közelítget a néző és a rajzoló. És nem tudom, mikor ki jut közelebb. Ezért nem keresztrejtvény, nem tréfa, hanem műalkotás, amiben persze nem ismerünk tréfát. Ha humoros, ha nem.

Állatfarm

Tettamanti Béla: Állatfarm 

 

Tettamanti Béla – aki éppen mostanában, decemberben ünnepli a születésnapját – visszatérő, igen kedves vendégnek számít Székesfehérváron. Ő nyitotta meg tavaly, a Hetedhét Játékmúzeumban a Vonalba zárt történetek című állandó kiállítást, amely Réber László művészetét mutatja be. Tavaly ősszel pedig eljött a kiállításhoz kapcsolódó estek egyikére, hogy meséljen atyai jóbarátjáról, mesteréről, Réber Lászlóról.
Tettamanti kifejezetten büszke arra, ha azt mondják róla, ő az, aki továbbviszi Réber szellemiségét. Mert ugyan Tettamanti képi világa, vonalkultúrája egészen más, mint Réber Lászlóé, de a Réber-hatás tagadhatatlan. Mestert és tanítványt összeköti a groteszk, ironikus világlátás, a gondolatgazdagság, a képek filozofikus mélysége. Ahogyan az Rébernél is megfigyelhető, Tettamanti Béla grafikái sem köthetők soha éppen aktuális politikai–társadalmi helyzethez – időtlenségük miatt képesek hatni évtizedek múlva is.
Tettamanti – ahogy ő mondja – sok cikkcakk után érkezett meg a grafikusi pályára: 1975 óta jelennek meg újságrajzai (az első az Élet és Irodalomban látott napvilágot), 1981 óta alkot könyvillusztrációkat. Éveken át készített grafikákat a Népszabadság hétvégi mellékletének – és akár nemet is mondhatott. Maga választhatta meg, melyik íráshoz, kortárs novellához kapcsolódjon a maga vizuális gondolataival.
Amikor itt járt a Hetedhét Játékmúzeumban, és Réberhez fűződő barátságáról mesélt, megkérdeztük tőle, hogy manapság is naponta dolgozik-e? Így válaszolt: „Én nem dolgozom – rajzolok… Nagy szerencsém van, hiszen azt csinálom, amit szeretek, gyakran éjszaka is ezzel foglalkozom: ülök a rajzasztalnál vagy utánaolvasok egy-egy témának. Jó, persze, tudom, hogy úgy tűnik, riszálom magam – mert ezt nem nevezem munkának. De ha leülök a rajzasztalhoz, én úgy érzem, hogy a passziómnak élek.
Mi pedig a Fehérvárra került képeket nézegetve azt kívánjuk a nagyszerű alkotónak, rokonszenves embernek, hogy továbbra is őrizze meg „tettamantis” derűjét, optimizmusát, és a rá jellemző energiával éljen továbbra is legfőbb szenvedélyének: a rajzolásnak!

A cikkindító képen Tettamanti Béla: Öntekervény

Gábor Gina

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s