Őskori településnyomok feltárása a Várkörúton
2018 őszén régészeti megfigyelést végeztünk Székesfehérvár középkori belvárosának szélén, a mai Várkörúton. A korábbi, Siklósi Gyula nevéhez fűződő kutatások alapján valahol az Árpád Fürdő épületének keleti részénél keresendő az egykori városfal, pontos elhelyezkedését azonban nem ismerjük. Ezért is tekintettünk nagy várakozással a megfigyelés elé, amitől elsősorban a város középkori történetével kapcsolatban reméltünk újabb adatokat. Ez részben teljesült is, hiszen a munkák során bizonyossá vált, hogy középkori beépítettségnek nincsen nyoma, a telek ezen szakasza tehát már minden valószínűség szerint a városfal külső oldalára esett.
Feltárási területünk a középkori Fehérvár térképén (Siklósi Gyula nyomán)
Bár középkori érintettsége nem volt a területnek, sikerült egy jóval korábbi időszak megtelepedési nyomait azonosítanunk. A földmunkánál ugyanis különböző települési objektumok, árkok, gödrök foltjai rajzolódtak ki. Az ezekből előkerült kerámiatöredékek alapján a lelőhely nagy valószínűség szerint a kb. háromezer évvel ezelőtt itt élt urnamezős kultúrához köthető (a kerámiák meghatározásában Kovács Ágnes nyújtott segítséget).
Őskori objektumok a Várkörúton (Fotó: SZIKM)
Székesfehérvár belvárosából legutóbb éppen a Szent István-székesegyháznál folytatott feltárások során kerültek elő a korszak kerámiái, objektumokat azonban a sűrű beépítettség miatt eddig nem sikerült azonosítani. És éppen ez az, ami a jelen feltárási területünket figyelemreméltóvá teszi, hiszen ebben az esetben, a városfal külső oldalán már nem volt középkori “bolygatás”. Az Árpád-korban a város, illetve az erődítés kiterjedését a mocsaras területek határa befolyásolta, megtelepedésre csak a kiemelkedő szárazulatok voltak alkalmasak. Így volt ez a korábbi időszakokban is, azonban a késő bronzkorban egy rövid ideig tartó klímaváltozás hatására alacsonyabban volt a vízszint. Ennek következtében országszerte több helyen megfigyelhető, hogy ezek az urnamezős települések a vizekhez közelebb helyezkednek el.
Kerámia a feltárásról (Fotó: SZIKM)
Kerámia a feltárásról (Fotó: SZIKM)
Így alakulhatott ki az a szerencsés helyzet, hogy a késő bronzkorban még lakható terület a későbbiekben már nagyrészt víz alatt lévő, megtelepedésre alkalmatlan volt, ezért a középkori város magasabban helyezkedett el és érintetlenül hagyta a korábbi települést.
Szőllősy Csilla,
a Szent István Király Múzeum régésze
SZIKM blog 