Ötvösremekek az Árpád-korból

Az Árpád-kor fémművességéről hallhattak előadást az érdeklődők a Szent István Király Múzeumban. A mesterség jóval szerteágazóbb tudományt takar, mint elsőre a cím sugallja. A megmaradt tárgyi emlékek bizonyítják, hogy komoly szaktudás birtokában alkották őket az egykori készítők. Ezt a szakmai felkészültséget mai szemmel elképzelni is alig tudjuk – hangsúlyozta Lengyel Boglárka, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti fémrestaurátora, ötvösművész. Előadását képeben gazdag vetítés kísérte, több mint 120 diaképet láthattunk a fémművesség remekei közül.

A honfoglalás kori tárgyi emlékeikből, s tovább haladva az Árpád-korban, láthatunk rendkívül igényesen és finoman kidolgozott tárgyakat, és hétköznapibb, egyszerűbbeket is. Mindez természetesen attól is függött, hogy kik készítették őket, azaz Nyugatról, vagy éppen Bizáncból érkezett mesterekről volt-e szó?
Az Árpád-korból számos tárgyi emlék maradt, gazdag a fémhagyaték. Gondolhatunk itt a temetők ásatási leleteire, vagy azokra az emlékekre, amelyek sohasem kerültek a föld alá.
A tárgyi emlékek csoportját a régészek korszakokra bontják, a restaurátorok pedig anyagnemekre, azon belül is régészeti és nem régészeti fémekre.
Előadásában Lengyel Boglárka a tárgyak készítéstechnikájáról, azok érdekességeiről, különlegességéről beszélt. Ezek alapján következtetni lehet az adott korszak technikai felkészültségére és arra is, milyen tudásszinten álltak az egykor élt mesterek.
Ha csak egy egyszerűbb emléket vizsgálunk, és nyomon követjük a készítés folyamatát az ércolvasztástól, a lemezzé, dróttá alakításig, láthatjuk az egymásra épülő munkafázisokat.
Szebbnél szebb kelyhek, ereklyetartók, veretek, láncok, filigránnal díszített csodálatos tárgyak készültek olyan technikai megoldásokkal, amelyek rekonstruálása ma komoly fejtörést okoz a szakembereknek. A mesterek nagyon sok előkészítő munkát is maguk végzetek. Például az ércekből maguk nyerték ki a fémet és tisztították , ötvözték azt. Komoly technikai tudás állt rendelkezésükre, amelyet csak részben ismerünk a rendelkezésünkre álló egykorú leírások, források alapján.
E tekintetben Theophilus Presbyter gyűjteménye alapvetésnek számít, ami szakemberek számára nagy segítséget jelent.

szikmblog2

Számos érdekességet tudtunk meg a királyi és egyházi reprezentációs tárgyakról is. A gyakorlatban nem lehet minden esetben ezeket az emlékeket külön választani, hiszen – amint a szakember fogalmazott – itt is számos „egybefonódást” tapasztalni. Példaként említette, hogy miközben Szent István király minden tíz faluval építtetett egy templomot, a templom felszerelése, kegytárgyainak biztosítása már a király feladata volt. Megfigyelhető, hogy a világi és az egyházi ötvösművészet számos területen összefonódik.
További kapcsolat fedezhető fel egyéb szakterületekkel, például a textilművességgel is. Elég, ha a koronázási palást csodás aranyhímzéseit szemügyre vesszük. Előadónk elárulta, kedveli a fémfonalas műtárgyakat, ezek restaurálásával és rekonstrukciójával már hosszú évek óta foglalkozik, készítési technikájukat tanulmányozza és elemzi.
Restaurátorként és ötvösművészként foglalkozom műtárgymásolatokkal. A munka során törekszem arra, hogy lehetőség szerint az adott korszakban használt eszközökkel dolgozzunk, s ne csupán másolat készüljön. Nem könnyű a feladat, hiszen a szakemberek is sok esetben csak feltételezni tudnak egy-egy eljárást, munkafolyamatot. Legfontosabb kiindulópont az eredeti tárgy alapos, mikroszkopikus vizsgálata. Számos információ nyerhető például a tárgyak hátoldalának vagy belső szerkezetének vizsgálatával. Amennyiben még rendelkezésre állnak, a korabeli szerszámokat is szemügyre veszik ilyenkor.
Az egész munkafolyamat Lengyel Boglárka szerint egy kicsit hasonlít a nyomolvasáshoz. Ezek a tárgyak sok mindent „elárulnak”, ha jól kérdezik őket” Ezen kívül rendelkezésre állnak a korabeli leírások is, amelyek alapján a kísérleti régészet próbálja rekonstruálni a tárgyak elkészítését. Ez a terület számos titkot tartogat még a szakemberek számára.
A vizsgálatok annak megállapításához is segítséget nyújtanak, hogy a nemesfémek általában a királyi és a tehetősebb, főúri rétegekhez kötődtek, a kidolgozás pedig az ötvösmester munkáját dicsérte. Ezek az alapanyagok a közemberek számára nem voltak elérhetőek.

Szöveg és fotó: Sz.G.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s