A művész az 56-os forradalmi eseményekben való részvétele miatt elhagyni kényszerült Magyarországot. A várkertbazári műtermében sorakozó számos nagyméretű gipsz-szobortervét és megannyi kisplasztikáját nem volt már lehetősége magával vinnie. Hogyan kerülhettek tehát e művek – köztük a Szoptató anya gipszszobor – Budapestről a székesfehérvári múzeumba? Vagy egyáltalán: hogyan élhették túl a gazdátlanul maradásukat?
A történet gyökerei 1949–1950-re nyúlnak vissza, amikor Wagner mint kiállítás rendező dolgozott a fehérvári múzeumban. Az ő nevét dicséri a múzeum 1950-ben megnyíló új állandó kiállítása, amely Fejér megye régészetét és a Velencei-tó élővilágát mutatta be. A hónapokig tartó munkálatok során Wagner baráti kapcsolatot alakított ki a múzeum akkori igazgatójával, Fitz Jenővel. E baráti köteléknek köszönhető, hogy amikor a művész elhagyta az országot, a szobrai nem lettek a végső enyészeté.
A művész az 1950-es évek első felében budapesti műtermében
Fitz Jenő így emlékezett vissza erre: „Ismerve Wagner gyors elhatározását, nyilvánvaló volt, hogy műtermében lévő szobrai, vázlatai sorsáról, elhelyezésükről nem gondoskodott. Azaz megsemmisülésük, ha a helyükön maradnak, elkerülhetetlen. Budapesti múzeumra, bármilyen szervezetre nem számíthattunk: ez a székesfehérvári múzeum kötelessége lett. Teherautót béreltünk, és válogatás nélkül bepakoltunk mindent.”
Wagner Nándor az 1990-es években. Kép forrása: Academia Humana Alapítvány
Wagner Magyarországról való távozása után évekig Svédországban élt, majd Japánban telepedett le, itt élt és alkotott 1997-ben bekövetkezett haláláig. Azt már nem érhette meg, hogy e fiatalkori műve köztéri szoborként megvalósuljon. A művész hagyatékát gondozó Academia Humana Alapítvány áldozatos munkájának köszönhetően azonban 2015-ben elkészült a Szoptató anya kőből kifaragott, pontos másolata – ahogyan azt valaha Wagner Nándor megálmodhatta. A Miskolcon felállított szobor az Anyaság címet kapta és a Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakközépiskola kertjében látható.
Írta: Gärtner Petra
Petőfi Sándor és a Szoptató anya életnagyságú gipszszobra Wagner műtermében az 1950-es évek első felében
SZIKM blog 