Medárd napjával kapcsolatban leginkább az az időjárásra vonatkozó jóslás ismeretes, miszerint ha ezen a napon esik az eső, akkor negyven napig esni fog, ha viszont az idő száraz, akkor ugyanígy negyven napos szárazság várható.
Képünkön: Szent Medárd. Kép forrása: https://www.harvardartmuseums.org/collections?q=medardus (A Harvard Art Museums fotója)
Táji változat persze számos akad, az időjárás jósló napok pedig mindig is kiemelt jelentőséggel bírtak a hagyományos bortermelő vidékeken. Éppen ezért Medárd napjához is fűződnek ilyenek. Topolyán élt az a hiedelem, hogy ha Medárdkor süt a nap, akkor a bor édes lesz, ha viszont esik, akkor savanyú. Nemcsak a szőlő, hanem a paraszti gazdálkodásban fontos szerepet játszó széna számára is meghatározónak tartották a Medárd napi időt. Sok helyen ezen a napon kaszálták a szénát, illetve ha esős idő volt, az bő széna-, sőt gazdag gabonatermést jelzett. Bálint Sándor, híres szegedi néprajzkutató jegyzett le egy érdekes időjárásvarázsló szokáscselekvést Algyőről, ami ehhez a naphoz kapcsolódik, vagyis “ha esőt kívántak a földek, az asszonyok egy kifejlett kakast fürdettek meg, hogy zápor kerekedjen”.
Medárd (465-545) Noyons és Tournai szent életű, katolikus püspöke volt, akit már életében nagy tisztelet övezett. Vallásos művészeti alkotásokon gyakran ábrázolják kiterjesztett szárnyú sassal a feje felett, amelyre több változatban élő legendája ad magyarázatot. Eszerint a gyermek vagy ifjú Medárd egy hirtelen leszakadó esőben is száraz maradt, míg mindenki más bőrig ázott, mert őt egy feje fölé repülő sas a szárnyával óvta meg. Így lett Franciaországban a mezőkön dolgozó emberek védőszentje. Mivel egyes ábrázolásain nyitott szájjal nevetve látható, a fogfájósok is őhozzá fohászkodhattak.
Érdekesség, hogy az első keresztény rózsaünnep (530-ban) is Szent Medárd nevéhez fűződik. Az ünnepi ceremónia során az arra érdemes, feddhetetlen erkölcsű és viselkedésű lányokat rózsakoszorúval jutalmazták meg. Ennek a rózsaünnepélynek Magyarországon is vannak emlékei, hiszen több helyen is élt a rózsakirálynő választásának szokása, vagyis az erényes, példamutató élet jutalmaként adott rózsakoszorú, ha nem is Medárd napkor, hanem egyes változataiban ez a pünkösdi szokásokhoz (Solymár, Pilisvörösvár), máshol Péter és Pál napjához (Földeák) kapcsolódva, de ugyanezzel a tartalommal.
Medárd napja egészségvarázsló napnak is számított, legalábbis, ami az állatok gondozását illeti, mivel ezen a napon a folyó- vagy tóvízben megitatott lovak nem lettek rühesek. Viszont fürdeni kifejezetten baljós tevékenységnek számított. Volt ahol úgy tartották, hogy aki ezen a napon vízbe fullad, az a vízi király, víziszellemek áldozata lesz. A víz szellemének képzete a kereszténység előtti, animista hit emlékét őrzi.
–Paréj Gabriella, néprajzkutató muzeológus–
Irodalom:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I-II. http://mek.niif.hu/04600/04656/html/unnepiki0101/unnepiki0101.html
Barna Gábor: Istenek, érdemek, erények szimbolikus elismerése. Corona – virágkoszorú, egy antik rítuselem története és utóélete napjainkig. In: Vallási néprajzi tanulmányok. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 46. Szerk: Barna Gábor, Szeged, 2014.
Magyar Katolikus Lexikon Medárd szócikke. http://lexikon.katolikus.hu/M/Med%C3%A1rd.html
Magyar Néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság. http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/138.html
SZIKM blog 