Patika a gyilkos járványok leküzdésére

Az elmúlt háromszáz év alatt halálos áldozatok sokaságát követelő járványok söpörtek végig Európa- szerte. A korabeli Fejér megyét sem kerülték el a gyilkos ragályok. Megfékezésükben jelentős szerepet játszott a székesfehérvári Fekete Sas Patika gyógyszereinek alkalmazása.  A XV. Országos Patika Nap keretében Szima Viktória, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára munkatársának előadásán a résztvevők számos érdekességet hallhattak a járványos időszakról. Már a cím is érdekesnek hatott: „Himlő, pestis, kolera. Járványokról dióhéjban”

A himlő, a pestis és a kolera korszakát elsősorban Fejér megyei vonatkozású, 18-19. századi dokumentumok ismeretében elevenítette fel a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltárának munkatársnője a Szent István Király Múzeum Fekete Sas Patikamúzeumában.
– Szerencsére megmaradtak számunkra azok a korabeli jegyzőkönyvek és más írásos források, melyekből jelentős információt nyerhetünk az egykori orvoslással, gyógyászati eljárásokkal kapcsolatban – hangsúlyozta Szima Viktória.
A kolerajárványról szólva elmondta, a Fejér Vármegyei Kolerabizottság működésének köszönhetően a korabeli jegyzőkönyvek máig fennmaradtak. Ezért szinte teljes egészében rekonstruálható, miként is zajlottak le a járványok a térségben, s leküzdésük érdekében milyen lépéseket tettek a korabeli hatóságok és gyógyászok.
Az előadónő hangsúlyozta: annyi biztosan tudható, hogy a 18. században a gyilkos kórnak 7202 áldozata volt, a megye akkori 146 települése közül 140-ben ütött fel a fejét.
A kolera pusztítására emlékezve, pontosabban a tőle való megmenekülésért, hálából újították fel 1834-ben a Nagyboldogasszony emlékművet, amely jelenleg az Alba Plaza bejárata előtt látható.

20180606_Patikanap-BLOG POFIL

Az utolsónak tekinthető járvány 1886.-ban jelent meg, amelyet, úgymond már „sikeresen” megfékeztek a korabeli egészségügyi szakemberek.

A levéltár munkatársnője emlékeztetett: 1872-73-ban ismét végig pusztította a kolera megyénket, ami akkor 2900 fő áldozatot követelt. Az utolsónak tekinthető járvány 1886.-ban jelent meg, amelyet, úgymond már „sikeresen” megfékeztek a korabeli egészségügyi szakemberek.
– Az akkori hatóságok kb. 24 ezer embert vizsgáltak meg, s a 84 százalékukat kezelték a betegség gyanújával. Az akkori járványnak “összesen” 27 halottja volt – idézte fel a szakember, aki szerint ha összehasonlítjuk az arányokat, elmondható, hogy a századforduló orvoslása már jelentős fejlettséggel rendelkezett ahhoz, hogy a kolerával szembeni küzdelemből végül győztesen kerüljön ki. Dokumentumok igazolják azt is, hogy a kolerajárványok idején az orvosságok felét a Fekete Sas Patikából szállították a megye más településeire.
Szima Viktória későbbiekben a pestisről is beszélt. Megfogalmazása szerint az újkorban jelentkező öt járvány közül ez érintette meghatározóan a megyénket. Az 1738 és 1740 között zajlott nagy járvány nyomait máig őrzi Székesfehérváron például a “Pestispincék utca” – név. A kutatók szerint ugyanis azon a tájon állították fel eleink a karantént (a jelenlegi Felsőváros Gugásdülő- részén).
Az előadás helyszínéhez kapcsolódóan az előadónő azt is kifejtette: a Fekete Sas Patika jogelődje 1740-ig a megye egyetlen gyógyszerárusító helyének számított. A “Fekete Sas” elnevezést 1773 után kapta meg a patika, amely fontos szerepet játszott a következő évtizedekben, évszázadokban a különféle járványok leküzdésében. Az egykori gyógyszertárban meg lehetett szerezni a pestis legyőzésére alkalmas orvosságokat. Ilyen volt például a hólyaghúzó tapasz (a patikamúzeum bútorfiókjában tárolták, „emplastrum vesicatorium”- felirat alatt), amelyekkel a nyirokcsomókra helyezve a betegség súlyosságát tudták némiképp enyhíteni.

20180606_Patikanap_BLOG-fotó2

“A <<Fekete Sas>> elnevezést 1773 után kapta meg a patika, amely fontos szerepet játszott a következő évtizedekben, évszázadokban a különféle járványok leküzdésében.”

Végezetül Szima Viktória ismertette: a gyógyszertár számára az 1800-as évek második felében a Megye Patikája”- státuszt Braun József gyógyszerész szerezte meg. Összefoglalva, hazai tekintetben azért is beszélhetünk jelentős helyszínről, hiszen a régi patikáink közül nálunk a megyében ez az egyetlen, amelyet épségben és eredeti hangulatában máig megőriztek.

Szöveg és fotók: Szűcs Gábor

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s