A Nyolcak leghosszabb életű tagja

1884. november 26-án Győrben született Orbán Dezső festőművész. 102 éves korában, 1986. október 8-án, halt meg Sydneyben.

Orbán Dezső: Önarckép, 1954, pasztell, 66×51 cm, Newcastle, Városi Galéria (reprodukció Passuth Krisztina: Orbán Dezső kismonográfia, 37. kép)

Orbán Dezső visszaemlékezései szerint, a nála két évvel idősebb gimnáziumi iskolatársa, Gulácsy Lajos hatására kezdett el festeni. Tizenkilenc évesen már szerepelt festménye Budapesten, a Nemzeti Szalon tavaszi kiállításán.

Orbán Dezső: Charentoni táj, 1908, vászon, olaj, 54,5×68 cm, ltsz: VKDGy 89.28.1.

Deák Dénes gyűjteményében fontos helyet foglal el a Nyolcak művészcsoport tagjainak művészete. A gyűjtő törekedett arra, hogy tagjaitól jelentős művek kerüljenek gyűjteményébe.

A csoport négy alkotója (Berény Róbert, Kernstok Károly, Orbán Dezső és Tihanyi Lajos) egy-egy – az életműben jelentős helyet elfoglaló – művel van jelen. Czigány Dezső három festménnyel, Pór Bertalan néhány rajzzal, míg Czóbel Bélától ás Márffy Dezsőtől több kiemelkedő művet sikerült megszereznie.

Orbán Dezső gyűjteménybe került alkotása még a Nyolcak megalakulása előtti évben, 1908-ban, Franciaországban készült. A művész a mű jobb alsó sarokban elhelyezett szignója alatt feltüntette az ábrázolt városrész helyszínének nevét, Charentont, és a készítés idejét is: 1908. Charenton település neve ismerősen csenghet az irodalomkedvelők (de Sade márki) és a pszichoanalízis történetében jártasak számára. Az 1906-ban Budapesten matematika-fizika szakon diplomát szerzett Orbán először ebben az évben utazott Párizsba, hogy addigi – autodidakta módon megszerzett – festészeti tudását bővítse. Rögtön bekerült az eleven, pezsgő művészeti élet közepébe. Berény Róberttel lakott együtt. A sok magyar festő által látogatott Julian Akadémiára iratkozott ő is, de két hét után otthagyva azt, folytatta az önképzés már jól bejáratott útját, múzeumokat, galériákat, látogatva, és ismerkedve az ott zsibongó művészeti élet szereplőivel. 

Nincs elérhető leírás.

A Google Earth segítségével sikerült beazonosítanunk a helyszínt, amelyet a kép ábrázol. Az eltelt száztizenkét év alatt természetesen a környék jelentősen megváltozott, de – főként a festményen piros csúcsukkal hangsúlyt kapott kémények segítségével – megtaláltuk a helyet.

Ezt a festményét Orbán fontosnak tarthatta, mert hazahozta Budapestre, majd 1909-ben, a Nyolcak első kiállításán be is mutatta. „Az Orbántól szokatlan, erős szín- és formaellentétekre épülő, bonyolult és izgalmasan ritmizált kompozíció meglepően érett festői szemléletre vall. Az erősen felfokozott, hidegen izzó színek a korai impresszionisták színvilágát idézik, s őrájuk emlékeztet a természeti és ember által alkotott motívumok finom egyensúlya is. A napfényben fürdő házfalak kontrasztját az árnyékos domboldal teremti meg, míg a vakító kék ég erős színtömegét az alsó képsáv sötétebb foltjai ellensúlyozzák. Ez a kissé ridegen megkomponált együttes a középen álló ház piros teteje révén telik meg élettel” – írja Bellák Gábor, a Deák Gyűjtemény 2005-ben megjelent katalógusában.

A kép jól szerkesztett geometriája, a formákkal és színekkel élénken, de mégis mértéktartóan kiegyensúlyozott kompozíciója meggyőz bennünket arról, hogy az ekkor 24 éves alkotó festészeti tudása már biztos lábakon áll. 

A mű értékét még az is jelentősen növeli, hogy Orbán Dezső e korai korszakából alig ismerünk más tájképet, városképet. Csendéletei, női aktjai közül több került publikálásra és aukcióra is.

Deák Dénes, miután az alkotást megszerezte (Dévényi Iván gyűjtő és művészeti író révén), levélben kapcsolatot keresett az 55 évesen, 1939-ben Ausztráliába kitelepült művésszel. Így adattárunkban Orbán Dezső négy, Deák Dénesnek írt levelét őrizzük. Az első, 1977. május 16-án írtat, közöljük:

Orbán Dezső Ausztráliában keresztnevét (érthető okokból, a magyar ékezetes „ő” betűnek angol anyanyelvűek számára való értelmezhetetlensége miatt) Desideriusra változtatta.

Sajnos nem tudjuk, mi lett a levélben említett, ajándékba küldött rajz sorsa; mint ahogy azt sem, kitől került az 1977-es Orbán Dezső kismonográfiában még lappangóként feltüntetett mű Deák Dénes tulajdonába.

Ezen titkokon túl a mű maga még két titkot hordoz: egy megfestett, visszahajtott darabot a vászonból és egy megkezdett be, nem fejezett mű (női akt) képét a vászon túloldalán.

A kép bal oldalán látható egy visszahajtott darabja a vászonnak, amelyen a kép – a középtérben megfestett kerítés és a hátsó barna domb részlete határozottan kivehetően – folytatódik. Érdekes belegondolni, ha a festő (véleményünk szerint helyesen) a kompozíciót szűkebbre, sűrűbbre nem vette volna ezzel a visszahajtással, jobb művet szemlélhetnénk-e? Így a mai, négyzeteshez jobban közelítő formában több a feszesség, feszültség. Az aláírás elhelyezése miatt biztosak lehetünk benne, hogy döntését véglegesnek szánta; ezért kicsit különös, hogy a „felesleges” vászoncsíkot végül mégsem vágta le a vakrámáról. 

Barki Gergely művészettörténész, képvadász, A Magyar Vadak című kiállítás katalógusában (140. o.) már közzéteszi a kép hátsó oldalának reprodukcióját is 2008-ban.

A hátoldal másik lényeges eleme a Manet Olimpia című festménye pózában fekvő akt – amelynek modelljét nem ismerjük –, de Orbán más festményein is láthatjuk, például a Kis aktként ismert, 1911-ben készült művön.

A kép, ha elkészült volna, egy a kezében könyvet tartó, éppen az olvasásból felénk forduló, ruhátlan nőalakot mutatna. A téma ikonográfiai jelentését talán akkor lenne értelme elemezni, ha a festő befejezi a művet és nem félbehagyja, így csak kicsit csodálkozunk el a mezítelenül olvasó női figurán.

Itt érdemes megemlíteni azt, hogy a műkereskedelem révén a művésznek talán több külföldön lévő alkotása hazajut majd, ha korai műveinek árai felkeltik a jelenlegi tulajdonosok figyelmét. Az elmúlt években a Magyar Értéktár program keretében a Magyar Nemzeti Bank vásárolta meg ausztrál tulajdonosától, 65 millió Ft-ért, Orbán Dezső Nagy akt című festményét, melynek modelljeként Lesznai Annát feltételezik az életmű szakértői.

Szűcs Erzsébet művészettörténész

Irodalom:

  • Passuth Krisztina: Orbán Dezső / A művészet kiskönyvtára 109, Corvina Kiadó 1977
  • A Városi Képtár – Deák Gyűjtemény katalógusa, szerkesztő: dr. Nagy Zoltán, Városi Képtár – Deák Gyűjtemény Székesfehérvár 2005.
  • Fauves Honrois 1904- 1914, Biro éditeur, 2008 Paris
  • múlt-kor történelmi magazin (online) 2011. május 31. „Pucér nő érkezett a Szépművészetibe”

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s