Végtelen (tér)tudat / Veszelszky Béla (1905. július 24.- 1977. január 22.)


A székesfehérvári Szent István Király Múzeum az 1960-as évektől gyarapodó kortárs képzőművészeti gyűjteménye több, a nagyközönség számára eddig ismeretlen művész jelentős kollekcióját őrzi.
Ilyen, többek közt, Veszelszky Béla hat festményből álló gyűjteményi egysége.
Születésének 115. évfordulója lehetőséget ad, hogy itt, egy blog-bejegyzés keretei között felhívjuk a figyelmet műveire. Némiképp belátjuk, mennyire lehetetlen vállalkozás Veszelszky festményeinek reprodukciók által való népszerűsítése, de talán elhiszik, s ha tehetik megnézik azokat, akár alaposabban is.

Táj / Táj (Pusztaszeri út 28.), 1957
olaj, vászon; 66 x 45 cm
lltsz: SzIKM. DGy 94.284.1.
Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítása. (Szerk.: Körner Éva) Műcsarnok, Budapest, 1997
Katalógus szám: 48. (114. oldal) Hagyatéki leltári szám: 123.

A hat műtárgy egy több ezer festményt számláló életműnél nem, de egy 158 festményt számláló ouvre-nél nagy szám.
A budapesti Műcsarnokban 1997-ben megrendezett Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítás katalógusa feltünteti a „tudott” művek akkori tulajdonosait is. Ismerve a hazai múzeumok műtárgyvásárlási kereteit, lehetőségeit, gyaníthatjuk, hogy a közgyűjteményekbe került Veszelszky Béla alkotások száma azóta sem gyarapodott jelentősen. Így a székesfehérvári gyűjteményen kívül a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum Fővárosi Képtára négy-négy; a pécsi Janus Pannonius Múzeum kettő; a hatvani Hatvany Lajos Múzeum, az esztergomi Balassi Bálint Múzeum és a Szombathelyi Képtár egy-egy-egy művet őriz. Tehát az ország múzeumaiban őrzött Veszelszky festények (18 db) harmada (6 db) Székesfehérváron található.

Csendélet köcsögökkel /Csendélet , 1958
olaj, falemez; 52,6 x 41 cm
ltsz.: SzIKM. DGy 94.285.1.
Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítása. (Szerk.: Körner Éva) Műcsarnok, Budapest, 1997
katalógus szám 52. (114. oldal), Hagyatéki leltári szám: 120

A fenti sorokkal próbáltuk igazolni, hogy milyen gazdagok is vagyunk. De nézzük melyek ezek a „tárgyak”, amelyek a gyűjteményeink kincsei, és akár feltehető (lehet, lenne) a kérdés miért csak kevesek (a művészettörténész szakma és a lelkes műgyűjtők) lelkesek ettől.
A művész életműve jelentőségének korai felismerése, mint sok más esetben Kovalovszky Márta és Kovács Péter művészettörténészeknek köszönhető. 1978-ban, a művész halálára elkövetkező évben rendezték meg, kétnyelvű (magyar-angol) katalógussal kísért, kiállítását Székesfehérváron és Hatvanban egy-időben.
A szokatlan „közös” kiállításnak oka az volt, hogy a hatvani Hatvany Lajos Múzeum legendás igazgatója Kovács Ákos néhány héttel korábban kereste meg a művész özvegyét a kiállítás szándékával, így a két felkérő fél áttekintve a művész hagyatékát, abban állapodott meg, hogy két hét eltéréssel nyíljon egy-egy kiállítás az életműből válogatva mindkét helyen.
A hatvani múzeum 1973-tól, Kovács Ákos etnográfus és történész igazgatásával kiemelt figyelmet fordított a néprajz és a képzőművészet határterületeire. Veszelszky Béla életműve egy része erre is jó mintául szolgál.

A Veszelszky életmű párhuzamául több művész nevét említik. Inkább tagadva a látszólag feltűnő párhuzamot a posztimpresszionista Seurat nevét leggyakrabban. Átgondolt párhuzamot állítanak Mondrian, Jackson Pollock és Vajda Lajos munkásságával, de makacs, magányos életútját ismertetve Csontváry Kosztka Tivadar nevét is említik. Felmerül Egry Józseffel vagy Mark Tobey-jel való párhuzam is.

Tájkép,(két darabból), 1959-60
olaj, farost; 208 x 244 cm
ltsz.: SzIKM 78.33.1.
SZIKM leltárkönyvben: 1979-ben két darab összeépítve, Veres Miklós restaurátor
Szerzés: Vétel Veszelszky Bélánétól 1978-ban 80.000 Ft-ért
Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítása. Műcsarnok, Budapest, 1997.
katalógus szám 67. (114. oldal) , Hagyatéki leltári szám: 89

Az 1997-es (a művész halála huszadik évfordulója kapcsán ) műcsarnoki kiállítás időszakában több visszaemlékező írás is megjelent a művészről folyóiratokban.
Molnár Sándor festőművész a Kortárs folyóiratban tette közzé gondolatait, visszaemlékezését. Írása alapján kicsit jobban megértjük a minden ecsetvonását mély filozófiai alapokkal, tudással, szándékkal meghúzó festő alkotását. Szinte beleélhetjük magunkat azokba az időkbe, amikor az ötvenes- hatvanas évek fordulóján,és az azt követő évtizedben a gyűjteményünkben levő művek születtek:

„Láttam festeni a Pusztaszeri úti manzárdlakásban. Ültem a rozoga, öreg fotelben, mint aki ott sincs, és néztem, hogyan fest. Kinézett az ablakon hosszan, nézte a tájat, majd a vásznat nézte hosszan, aztán a palettát. Újra a tájat, újra a palettát, s újra a képet nézte, hosszan, koncentráltan. Majd kikevert egy színt. Újra a tájat nézte, ellenőrizte a kikevert szín szempontjából, újra a képet nézte, ellenőrizte a színt a kép szempontjából, és vagy módosított a színen, vagy ha mindent rendben talált, lassan az ecsettel fölvette a színt a palettáról, és nyugodt, megfontolt mozdulattal a képre festett egyetlen pontot. Most minden kezdődött elölről: hosszan nézte a fölfestett pontot, majd a fölfestett pontot ellenőrizte hosszan a tájon, és megnyugodott. Elölről kezdődött a következő pont értékeinek megállapítása. Ez így tartott egész délelőtt. Néha újságpapírral eltakarta a felfestett pontot, és tenyerével végigsimította. Levette a festék zsírosságának egy részét. „A tisztázás keresése követeli meg, hogy mindig, minden egyes cseppjét a színnek helyes helyére tegyem le. Mindig sokat spekulálok, mert pillanatnyi tettemet a végleges, az elgondolt tökéleteshez viszonyítva is mérlegelnem kell.’’

Táj , 1960 k.
olaj, vászon; 70 x 50 cm
ltsz.: SzIKM. DGy 89.99.1.
Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítása. (Szerk.: Körner Éva) Műcsarnok, Budapest, 1997
Katalógus szám: 74. (114. oldal) ,Hagyatéki leltári szám: 118

Hány tökéletesre kevert és végtelen pontossággal elhelyezett ecsetnyom alkothatja a képeket?
Az időben és a művészetében haladva egyre kevesebb, hiszen egyre nagyobb teret engedett a fehér vászonnak, az anyag szemcséi közötti „üres” térnek.

Kompozíció / Csendélet, 1964
olaj, farost; 76,5 x 44,7 cm
ltsz: SzIKM. DGy 89.100.1.
Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítása. (Szerk.: Körner Éva) Műcsarnok, Budapest, 1997
Katalógus szám: 117. (115. oldal), Hagyatéki leltári szám: 67

Körner Éva – az 1997-es műcsarnoki kiállítás rendezője – így foglalta össze a festő szándékát: „Veszelszky egész életén keresztül küzdött, hogy megtalálja azokat az ideális magassági pontokat, amelyeknek földi kivetítésére ő vállalkozhat… Arról szólt, arra irányult ez az érdeklődés, hogy hogyan lehet egy földön kívüli, a Földet csak mint részt magában foglaló nagy világegységnek – szellemi világegységnek- a megnyilvánulását materiális formába önteni, hiszen annál materiálisabb dolog, mint a festészet, nincs.”
Molnár Sándor megidézi a festő alakját is:„Szikár, magas, előkelő megjelenésű ember, gondoltam, olyan, mint egy reneszánsz herceg. Lassan beszélt, eleinte alig bírtam kivárni egy mondata végét, és befejeztem helyette. Lassú fejmozdulattal tudomásul vette, sértettség vagy bármilyen reakció nélkül, és újabb mondatba kezdett. Később én is lelassultam, már nem akartam befejezni mondatait, ha vele voltam.”

Kompozíció, 1965
olaj, farost; 19,5 x 48 cm
ltsz.: SzIKM. 91.69.1.
Deák Dénes ajándéka a Szent István Király Múzeumnak 1991-ben

A teljes életút megismertetése itt nem lehet cél, csupán még egy – a megyénkhez kapcsolható – adalék: Veszelszky Béla képzőművészeti főiskolai tanulmányait 1924-29-ig (Kepes Györggyel, Trauner Sándorral együtt) a főiskola egyik legizgalmasabb időszakában végezte. Reformokkal, forradalmakkal és belviszályokkal teli időszak volt ez- írják róla. Olyan mesterek munkálkodtak a korszerű művészképzés érdekében, mint Lyka Károly, Csók István, Vaszary János, Réti István, Rudnay Gyula és Glatz Oszkár. A reformtörekvések felszámolása már egy másik történet.
Veszelszkynek Kepes Györggyel való barátsága; Bálint Endre, Korniss Dezső, Mezei Árpád támogatása járult hozzá, hogy nem maradt teljesen ismeretlen. Ő maga semmit nem tett ennek érdekében. Ma művei értékét a műtárgypiac árazza be, több milliós, illetve nagyobb művei tízmilliós árak felett cserélnek gazdát. A gyűjtés tehát egy közösség számára a szellemin túl is értékteremtés.


Irodalom:
⦁ Veszelszky Béla emlékkiállítása Székesfehérvár, István Király Múzeum, 1978 március 12 – április 23. kiállítási katalógus IKM közleményei D.sorozat 121.sz. , a kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette: Kovalovszky Márta
⦁ Andrási Gábor: Veszelszky Béla / Új Művészet Könyvek 3. (é.n.)
⦁ Veszelszky Béla gyűjteményes kiállítása, Műcsarnok, Budapest, 1997, a kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette: Körner Éva
⦁ Molnár Sándor: Egy ismeretlen festő: Veszelszky Béla, Kortárs 1997/3. szám

Szűcs Erzsébet művészettörténész

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s