A művészi alázat ikertestvérei
Százharminc éve, 1890. június 18-án született – az egyik leghíresebb magyar művészcsalád két ifjabb gyermeke – Ferenczy Noémi és Béni.
Ferenczy Károly: Dupla portré (Béni és Noémi) 1908, Magyar Nemzeti Galéria tulajdona (fotó: Wikipédia)
Ferenczy Károly és felesége Fialka Olga gyermekei közül mindhárman művészek lettek: Valér (1885–1954) festőművész és művészettörténész, Noémi (1890–1957) gobelinművész, Béni (1890–1967) szobrászművész.
A székesfehérvári múzeum az ikerpár munkái közül összesen harminc alkotást őriz: Ferenczy Noémi hét gobelintervét, amelyek 1915 és 1940 között készültek; Ferenczy Béninek huszonhárom alkotását, melyek közül hét szobor, egy relief, öt érem és tizenkét rajz. Ferenczy Béni alkotásai szintén több évtizedet ölelnek át. Az első alkotás a huszonnyolc éves fiatal szobrász munkája 1918-ból, az utolsó már a jobb felére lebénult – bal kezével újra rajzolni, mintázni tanult – idős mester munkája a hatvanas évek elejéről.
A gyűjtés, a Szent István Király Múzeum modern képzőművészeti gyűjteményének kialakulása ugyancsak több évtizedet ölel fel. Kovács Péter és Kovalovszky Márta közel negyven éven át gyűjtötte, hozta létre a korszak páratlan műtárgy-együttesét Székesfehérváron, amelyet a múzeum mai művészettörténész kollégái is igyekeznek gyarapítani. A gyűjteményből egy-egy önálló egység kiemelése, bemutatása is érdekes lehet.
A fehérvári gyűjteményben őrzött műtárgyak kisebb egységeinek, összetartozó műveinek bemutatására jött létre 1999-től a Modern magyar művészet a székesfehérvári gyűjteményekben című kiállítás-sorozat. E sorozat ötödik tárlataként rendeztük meg 2005-ben a Ferenczy család művei a székesfehérvári gyűjteményekben (1) című kiállítást, ahol Noémi és Béni alkotásain túl az idősebb testvér Valér és a szülők: Ferenczy Károly és Fialka Olga alkotásait is bemutattuk. Az akkor még két különálló intézmény a Szent István Király Múzeum és a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény mellett fehérvári magángyűjteményből is kölcsönöztünk alkotásokat a tárlathoz. Nem mondhatjuk, nem mondjuk, hogy a művészek legfontosabb, fő műveit tartalmazza a székesfehérvári múzeum kollekciója. A szentendrei múzeum, az Iparművészeti Múzeum vagy a Nemzeti Galéria anyagával nem vetekedhet. Nincsenek benne Noémi maga által megszőtt gobelinjei közül, de a gyűjteményünk jelentősége, és a fehérvári múzeum életművük bemutatásában vállalt szerepe ugyanakkor elvitathatatlan.
Ennek az akár külön műtárgy-együttesnek is tekinthető egységnek gyűjtéstörténete is külön fejezet, tipikus ízelítő lehet a teljes fehérvári képzőművészeti kollekció feldolgozásában.
A harminc műből a legtöbb a két Székesfehérvárnak ajándékozott magángyűjteményből kerül ki. A hatvanas években kapott Ybl Ervin-gyűjtemény, majd a 80-as, 90-es években Fehérvárnak ajándékozott Deák Gyűjtemény szolgáltatja ennek az egységnek többségét. Más magánszemélyektől 5 alkotást vett a múzeum, az elsőt Ferenczy Béni Dévi című szobrát még 1964-ben, háromezer ötszáz forintért.
A gyűjtés-történet szempontjából érdekes tényeket mesélt el kérdésünkre Kovács Péter egy 1981-ben a gyűjteménybe került mű kapcsán, ahol a megszerzés módja rovatban az található „Kovács Péter ajándéka”.
Ferenczy Béni: Pilinszky János portréja, 1954, SzIKM 81.36.1 (fotó: Deák Balázs)
„Ferenczy Béni a Pilinszky portrét két példányban készítette, mindkettő terrakotta. A másik (ennek reprója látható a Béniről szóló könyvekben) a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében van. Annyiban különbözik ettől, hogy a mellkasára F. feliratot is helyezett. A mi példányunkat Ferenczy ajándékozta Pilinszkynek, aki valamikor a hetvenes években nénikéjével folytatott indulatos vita közben összetörte. Én talán másnap fedeztem föl a cserepeket a budapesti, Hajós utcai lakásban. Összeszedtem, amit találtam, s magammal vittem Fehérvárra. Később Szász Zsuzsit kértem meg, hogy a darabokat próbálja meg összeragasztani. Ez már János halála után volt. Az összerakás – mint látjuk – sikeres volt. Ha jól emlékszem, egyetlen kicsi, alig észrevehető hiány a koponya felső, hátsó részén maradt. A sikeres restaurálás után ajándékoztam a plasztikát a múzeumnak. Egyébként ismert, hogy a Pilinszky portré keletkezési idejében Ferenczy más írók – Németh László, Juhász Ferenc jut hirtelen eszembe – mellképét is megmintázta. Nem tévedek, hogy közülük tényleg a Pilinszkyé a legsikerültebb. Nagyon érdekes, hogy csaknem egyidőben, hogy Béni bácsi dolgozott a szobron, Szántó Piroska egy gipsz maszkot öntött Jánosról. Ezt ma is én őrzöm. Ami azonban igazán érdekes: ha ránézek a maszkra és a szoborra, mindig kiderül, hogy az igazi Pilinszkyt, a hiteles arcot Ferenczy Béni terrakottája örökítette meg!” – mondta el kérdésünkre Kovács Péter.
Ferenczy Béni és Noémi művészetfelfogása, művei Kovács Péter és Kovalovszky Márta művészettörténészeken keresztül az egész múzeumi gyűjteményen nyomot hagytak. Kovács Péter 1964-ben, huszonöt évesen rendezte meg az István Király Múzeumban Ferenczy Béni önálló kiállítását, a katalógus szövegét Pilinszky János írta. Ez a tárlat az 1963-as Csontváry és az 1964-es Kondor Béla kiállítás után a harmadik általa rendezett kiállítás volt Székesfehérváron. Kovács Péter későbbi Ferenczy Béniről, vagy a szobrászatról szóló írásaiban érezhetően vannak jelen azok az érzékeny tapasztalatok, melyekre ekkor tett szert. Az alkotó Kovács Péterre és Kovalovszky Mártára való hatását mutatja az is, hogy az első kiállítás után három évvel ismét kiállítást rendeztek munkáiból, Ferenczy Béni (1890–1967) emlékkiállítása címmel. Ferenczy Béni alkotásai a két önálló tárlatán kívül 1981-ig még öt, Noémi munkái az 1965-ös önálló tárlatán túl még három, A huszadik század magyar művészete kiállítás-sorozat keretében megrendezett tárlatban kapott helyet.
Kovalovszky Márta fehérvári kiállítás-rendezései közül az egyik legkorábbi az 1965 áprilisában megnyílt Ferenczy Noémi emlékkiállítás volt. E rövid írás, beszámoló terjedelme csak azt engedi meg, hogy írásaikból egy-egy félmondatot, jelzős szerkezetet ragadjunk ki…
Ferenczy Noémi: Gobelinterv, 1920-as évek eleje, SzIKM 72.4.1 (fotó: SzIKM archívum)
Ferenczy Noémi: Fej virágok közt, 1931, VKDGy 89.153.1 (fotó: SzIKM – Deák Gyűjtemény archívum)
Kovalovszky Márta Ferenczy Noémi munkáiról írt katalógus bevezetőjéből:
„lassan mozduló, nyugalmas mikrokozmosz”; „vágy nélküli világ”; „tanítanak a szorgos, tevékeny élet szépségére”; „gyengéd, derűs és költői világ”
Ferenczy Béni: Dévi, 1918, SzIKM 64.302.1 (fotó: SzIKM archívum)
Ferenczy Béni: Asszony felemelt karokkal, 1936, VKDGy 89.54.1 (fotó: SzIKM – Deák Gyűjtemény archívum)
Kovács Péter Ferenczy Béniről írt tanulmányából:
„A művészetet nem a társadalom termékének, hanem inkább meghatározójának hitte. Áhítatosan tisztelte az embert.”
„Alakjainak először mintha az idegrendszerét, érzelmeit, gondolatait tapintaná le, s csak utána öltöztetné őket ingerlőén puha és dús formákba.”
Mindkét művész egész életművének megismerése hozzásegít a művészet és ezzel az emberi élet általános értelmének megértéséhez.
Bízunk benne, hogy a nyár folyamán még látható lesz Szentendrén a Ferenczy Múzeumi Centrumban Ferenczy Noémi munkáinak nagyszabású időszaki tárlata is.
Amíg azonban kiállítótermekbe menni nem lehet, vagy – még tartva a vírustól – nem akarunk, Fehérváron sétálva élményt adhat Ferenczy Béni Játszó gyermekek című szobra a Lakatos utcában.
Ferenczy Béni Játszó fiúk című köztéri szobra (fotó: Szűcs Erzsébet)
A műről – a már idézett, a Kortárs folyóiratban 1970-ben megjelent cikkében Kovács Péter így fogalmaz: „1947-ben készítette el Ferenczy Béni Játszó fiúk című kétalakos kompozícióját. A kritika akkor is, azóta is egyértelmű csodálattal nézte és nézi ezt a művet. Úgy tudta megvalósítani az álló és guggoló fiúalakok szoros plasztikai kapcsolatát, hogy közben lemondott minden fölös „segédeszközről”. Se egy tárgy, se egy mozdulat, még a tekintetük sem köti össze őket. Mégis elválaszthatatlanul egyek!
A kompozíció ötlete talán Ferenczy Károlynak egyik korai főművétől, a Kavics-dobálóktól ered. Ott állnak, guggolnak ilyen világ végi csendben, mintegy végleges nyugalomban és békében a gyerekek. Bénit mindenesetre régen izgatta ez a probléma. Erről egy egész kis sereg remekmű árulkodik.
A Játszó fiúk szobrának, túl minden komponálási bravúron, még egy óriási értéke, van: úgy tud hűvös lenni, úgy tud pusztán szobor maradni, hogy egyszerre a legtágabb teret engedi a hozzá közeledő gondolatainak, érzelmeinek is. Befogad mindent, anélkül, hogy feloldódna, anélkül, hogy elveszítené egyéniségét.”
A szobrot – bravúrosan térbe helyezve – 1967-ben állították fel Székesfehérváron.
Szűcs Erzsébet művészettörténész
Források:
A Ferenczy Család művei a székesfehérvári gyűjteményekben, kiállítási katalógus, 2005, A Szent István Király Múzeum közleményei, D sorozat 298. szám
Ferenczy Noémi (1890–1958) emlékkiállítás, kiállítási katalógus, 1965, István Király Múzeum közleményei, D sorozat 39. szám
Kovács Péter: Ferenczy Béni (1890–1967), Kortárs, 1970/6.
SZIKM blog 