„A pünkösdnek jeles napját
Szentlélek Isten küldötte,
Erősíteni híveket,
Az apostolokat.”
( Volly István gyűjtése, Észak-Dunántúl)
Pünkösd a harmadik legnagyobb keresztény ünnep karácsony és húsvét mellett, a Szentlélek eljövetelének, kiáradásának és az Egyház születésének emléknapja. Az elnevezés a görög pentékoszté ─ ötvenedik szóból ered, utalva ezzel arra, hogy húsvét után ötven nappal, a hetedik vasárnapon ünnepeljük. Húsvéthoz hasonlóan pünkösd is évente változó, mozgó ünnep; május 10. és június 13. közötti időszakra esik. A naphoz kapcsolódó szokások a kereszténység előtti időkben gyökereznek és a vegetáció újjáéledésével, bőségének kívánatával függenek össze. Ezt az újjászületést szentelte meg az Egyház a harmadik isteni személy, a Szentlélek eljövetelének megünneplésével, melyet a niceai zsinat határozata szerint rendeltek el 325-ben.
Az ország egyes vidékein a húsvét és pünkösd közötti időszakot zöldfarsang néven ismerik. Ilyenkor már szabad volt a menyegzők tartása a húsvéti-nagyböjti hetek után. A zöld ágat, a tavasz szimbólumát is megtaláljuk pünkösdi szokásainkban. Középkori hagyományból ered, hogy a kerítéseket, kapukat, a házakat zöld ágakkal díszítették ilyenkor. A Balaton-felvidéki falvakban elterjedt szokás volt a zöldágjárás. Felvirágozott zöldágakból font kaput tartva, a „Bújj bújj zöldág..” kezdetű éneket fújva végigvonultak a falu utcáin. A zöld ág a természet újjáéledésének a jelképe, a szokásnak pedig termékenységvarázsló, gonosztávoltartó, rontáselhárító szerepe volt. A tavasz egyik jelképe, a májusfa is kapcsolódott pünkösdhöz. Volt, ahol pünkösdkor állították, máshol ekkor döntötték le táncmulatság keretében. A Fejér megyei Gyúrón pünkösdkor volt a zöldághordás. Pünkösd délutánján a legények menyasszonyuk, szeretőjük házához egy kéve zöld fűzfaágat vittek. A lányok egy meszelőnyelet a zöld fűzfaágakkal, pünkösdi rózsával, orgonával, szalagokkal díszítettek fel. Pünkösdhétfő hajnalán a legények lóháton jöttek el a zöldágért a lányos házakhoz. A lovas legények a falun kívül gyülekeztek, majd a 30-40 legényből álló bandérium a felékesített zöldágakkal megindult a falu felé. A legények a lányos házak kapujára tűzték a zöldágakat, ahonnan a lányok bevitték a konyhába, és a fal mellé állították. Este táncmulatsággal fejezte be a fiatalság a pünkösdöt.
A lányok ünnepi szokása volt a pünkösdi királynéjárás. Négy nagyobb és egy kisleányból álló csoportban jártak házról házra. A négy nagylány közrefogta a kisebbet, feje fölé kendőt tartottak vagy letakarták. Ünneplőbe öltözve vezették a kiskirálynét házról házra.
Pünkösdi királynéjárás. A kép forrása: https://www.orszagalbum.hu/punkosdoles-anno_p_73220
Betérve megkérdezték: „Szabad-e megmutatni a kiskirálynét?” Ha megengedték, rázendítettek a pünkösdölő versre:
„Mi van ma, mi van ma?
Piros pünkösd napja.
Holnap lesz, holnap lesz,
A második napja.
Andorás pokrétás,
Felesége jó táncos,
Az ura selyemszál,
Jó maga aranyszál.
Jól megfogjad
A lovad kantárját,
Ne tipoggya, ne tapoggya
A pünkösdi rózsát.
Királyné pálcája
Királyné koronája,
Szálljon erre a házra
Az Isten áldása.
Én még kislány vagyok,
Alig tudok szólni,
Mégis szólok nektek
Hebegős nyelvemmel.
Lányok ülnek a toronyban
Arany viganóban,
Arra mennek a legények
Sári sarkantyúban,
Ide jöttem kend elébe,
Piros alma a kezébe,
Adjon nekünk belőle.”
Az ének végén magasra emelték a kiskirálynőt ezekkel a szavakkal: „Ekkorára nőjön a kenderük!” A háziaktól gyümölcsöt, kalácsot, pénzt kaptak.
A legények pünkösdhöz kapcsolódó erőpróbája volt a pünkösdi királyválasztás. A többnyire lóversennyel vagy esetleg más egyéb erőpróbával, versennyel választott pünkösdi király hatalma egy évig tartott. A közismert mondás „rövid mint a pünkösdi királyság” – erre vonatkozott. Jókai Mór az Egy magyar nábob című regényében részletesen leírja a szokást: „Minden pünkösd harmadik ünnepén összegyűlnek a lovas legények a környékről, s versenyt futtatnak egymással,…aki ez alkalommal győztes marad, annak…szabad ivása van a város minden kocsmájában, annak lovait minden gazda tartozik őrizni, de akárhová kárba mennek, nem szabad megzálogolni, hanem fizeti a kárt, aki rosszul vigyázott rájok. Továbbá szabad bejárása van minden vendégségbe és lakodalomba, és ha egyszer-másszor jókedvéből ki találna rúgni, ezért őt testi büntetéssel illetni nem szabad, sem megcsapatván, sem pedig börtönbe záratván.” Várkonyi Zoltán 1966-ban készült filmjének mozgalmas jelente a pünkösdi királyválasztást teszi élményszerűvé.
https://vimeo.com/258779098 (36-40. perc)
Történeti hagyomány, hogy a kiegyezés után Ferenc Józsefet pünkösdvasárnapján akarták királlyá koronázni. Valakinek azonban még idejében eszébe jutott a pünkösdi királyság rövid dicsősége, ezért az eseményt előrehozták pünkösd szombatjára.
Pünkösdhöz kapcsolódik az összmagyarság legjelentősebb szakrális találkozási alkalma, az idén a hungarikumok közé is felvett csíksomlyói búcsú. Több százezer ember zarándokol el ilyenkor ide, a csíksomlyói Mária oltalmát és segítségét kérve az egész magyar nyelvterületről. 
Gyimesi csángók gyalogos búcsús menete Csíksomlyóra. Varró Ágnes felvétele, 1994.
Varró Ágnes néprajzkutató
Felhasznált irodalom:
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest, 1973. 333-342. p.
Bogdán István. Régi magyar mulatságok. Budapest, 1978. 75-84.
Lackovits Emőke: Zöldágjárás a Balaton-felvidéken. In.: Lackovits Emőke ─ Lukács László ─ Varró Ágnes: Íme az én népem. Székesfehérvár, 1995. 115-117. p.
Lukács László: Pünkösdi zöldághordás. In.: Lackovits Emőke ─ Lukács László ─ Varró Ágnes: Íme az én népem. Székesfehérvár, 1995. 117-118. p.
SZIKM blog 