Gladiátor küzdelem

Bevezető egy ókori élsportba

Napjainkban, ha meghalljuk azt a szót, hogy gladiátor, egyből izmos férfiakra gondol mindenki, akik halálig küzdenek egymással. Ez azonban korántsem volt így a római korban, ennél sokkal árnyaltabb a kép.
A gladiátor küzdelmek eredetileg halotti játékok lehettek, vagyis az elhunyt tiszteletére folytak. Nem ritkán maga a sír volt a helyszíne a viadalnak és első vérig tartott. Tulajdonképpen véráldozatot mutattak be a halott számára. Később már látványossága miatt a tehetősebbek magán szórakozás céljára rendeltek ilyen viadalokat és gyorsan népszerű lett ez a fajta különleges időtöltés. Hamarosan létrejöttek a gladiátor iskolák, a ludus-ok is, és innentől már valóban látványsportról beszélhetünk.
A gladiátorok eredetileg „egyszerű” hadifoglyok és egyben rabszolgák voltak, ebből eredt a különböző gladiátor típusok fegyverzete is. A szervezett gladiátorüzlet (mint manapság a jól menő sportcsapatoknál) létrejöttével azonban már ez is megváltozott. Egy-egy gladiátor kiképzése csillagászati összegeket emésztett fel és ennek köszönhetően nem is nagyon szerették a gladiátorok tulajdonosai, ha a „befektetésük” súlyosan megsérült, vagy esetleg meghalt. Halálig tartó küzdelem létezett ugyan, de az nagyon sokba került, hiszen gyakorlatilag meg kellett téríteni a tulajdonos (mint ma egy fociklub tulajdonosa) kárát is.

Jean-Leon_Gerome__Pollice_Verso_kesz

Fotó: Jean-Léon Gérôme Pollice verso című festménye, 1872

Gladiátor küzdelmek voltak emberek (hölgyek is!) között párosával, csoportban és vadállatokkal is. A cél mindig a lehető legnagyobb látvány volt, mint például manapság az amerikai pankrátoroknál. A sérülések mindennaposak voltak, de hogy ezek ne legyenek súlyosak, nem csupán védőfelszerelést hordtak, hanem igyekeztek az izomzatra hájréteget növeszteni, hisz az könnyebben gyógyult, mint például egy elvágott izom.
A gladiátor sport vége valamikor a 440-es évekre tehető, amelynek több oka is volt. Egyrészt a hihetetlen összegekbe kerülő látványsportot nem tudták és akarták a korszak egyéb bajai között finanszírozni, másrészt a kereszténység sem nézte jó szemmel, amelynek szintén több összetevője volt. A legismertebb talán a keresztények egyik kivégzési módja volt, ami összekapcsolódott az amfiteátrumokkal (körszínházak, mint pl. a Colosseum), vagyis a gladiátor játékokkal. Több keresztény és keresztény mártír is a hite miatt ezeken a helyeken halt vérhalált. Másrészt, mint manapság is ezeken az eseményeken, fogadásokat kötöttek és mindenféle „bűnös” üzelmeket folytattak a nézők, ami nem volt méltó a keresztény életfelfogáshoz. A korai püspökök meg is tiltották az ezeken való részvételt és az elhunyt gladiátoroknak sem voltak hajlandóak a keresztény végtisztességet megadni. A vadállatokkal történő viadal, azonban még legalább 80 évig létezett, bár a késői korszakában, Justinianus császár idején már inkább egy nagyszabású, irányított vadászatnak hívhatjuk.
Ahogy a fentiekből kitűnik, sok téves hiedelem él a gladiátor küzdelmekkel kapcsolatban, amely a filmes látványvilágnak köszönhető.

Kovács Loránd
Gorsium Régészeti Park vezetője

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s