Kis néprajzi kalauz – tavaszi jeles napok
Április 24-dike, Szent György napja a néphagyományban tavaszkezdő jeles nap. A névadót, Györgyöt a katonaszentek és a segítőszentek között is számon tartjuk. Diocletianus császár idejében, a 4. század elején keresztény hitéért szenvedett vértanúhalált. Legendájának legismertebb részlete a sárkánnyal való küzdelme Lybia tarományban egy város megmentéséért. Ábrázolásain jellemzően ezt a jelenetet örökítették meg életéből. Egyénisége példaként szolgált későbbi korok katonái, lovagjai számára is.
Sárkányölő Szent György. Nagy Benedek szobrászművész alkotása Móron. (Varró Ágnes felvétele)
Magyarországi tisztelete már Szent István idejében elkezdődött, a magyar koronán is ott találjuk ábrázolását. A róla elnevezett lovagrendet pedig Károly Róbert alapította 1326-ban. Céhek, elsősorban a fegyverkovácsok, kovácsok választották őt égi patrónusuknak a középkorban. A középkorban különleges tisztelet övezte, igen sok településünk őrzi nevét szerte a Kárpát-medencében (Sepsiszentgyörgy, Borsodszentgyörgy, Mezőszentgyörgy stb.), s védelmébe ugyancsak számos templomot ajánlottak. Házi védőszentként is tisztelték Györgyöt, miként a Palotavárosi Skanzen (Rác utca 11.) egyik épületében, a Csikós─házban is.
Szent György képe a Rác utca 11. számú ház tisztaszobájában. (Gáspár Virág felvétele)
A tisztaszobában az ablak melletti főfalon helyezték el a szent bekeretezett képét a ház egykori szerb nemzetiségű tulajdonosai. Székesfehérvári vonatkozású esemény, hogy róla nevezték el az 1901-ben alapított Fejér Megyei Kórházat.
A néphagyományban számos szokás, hiedelem fűződött mint tavaszkezdő határnaphoz . Ezek története a római korban gyökerezik, a rómaiak ekkor ünnepelték Pales pásztoristent a tiszteletére tartott Palilia ünnepen. Kisöpörték az istállókat, majd vízbe mártott babérágakkal meghintették az állatok helyét. A rontás ellen megfüstölték magukat is és az állataikat is, majd áldozatot mutattak be a pásztorok istenének. A katolikus egyház ezt a pogány pásztorünnepet megszentelte és erre a napra tette sárkányölő Szent György ünnepét, melyhez tavaszkezdő szokások kapcsolódtak évszázadokon keresztül. Hagyományosan ez a nap az volt állatok első kihajtásának napja, melyet különféle varázscselekményekkel kísértek az állatok egészségének megőrzése céljából.
Pásztor a nyájjal. (forrás: internet)
Általánosan ismert szokás volt, hogy zöld ágakat törtek, s ezzel veregették meg a jószágot. A zöld ág alkalmazása mindig rontásűző, egészségmegtartó céllal történt. Ugyanez a szándék játszott szerepet abban, amikor az istálló küszöbére tojást, láncot, női kötényt helyeztek, hogy így lépjen ki a jószág először a szabadba. Előfordult az állatok megfüstölése is. A füst ugyancsak gonoszűző, tisztító tulajdonsággal bírt a néphit szerint. Erdélyben, Kalotaszegen ekkor tartják az év eleji juhbemérést a gazdák. Ilyenkor állapítják meg, hogy a lemért tejmennyiségnek megfelelően a nyár folyamán milyen sorrendben, mennyi tejet kapnak. Rendkívül jelentős ünnep ez az egész faluközösség számára.
A néphit szerint Szent György nap boszorkányos nap, ilyenkor az ártó lények felfokozott aktivitása jellemző. A föld erejét hordozta magában a Szent György nap éjszakáján titokban gyűjtött szentgyörgyharmat, melyet úgy szedtek, hogy a földön lepedőt húztak végig. A kifacsart harmatban aztán megmosták az arcukat, különösen szeplők ellen tartották hathatósnak ezt az eljárást. E napnak mint mezőgazdasági kezdőnapnak az időjárása meghatározó volt a gazdálkodó parasztember számára. Kíváncsian, aggódva figyelték az eget, úgy tartották, ha Szent György nap előtt megzendül az ég, vagy ha szép napos az idő, jó termés várható. A búza magasságából a termés bőségére következtettek: ha a varjú el tudott bújni benne, gazdag termést vártak. E napon hagyományosan több növényt is vetettek, például az uborkát, babot, borsót, árpát, zabot.
Mint határnapnak fontos szerepe volt a különféle magán és közigazgatási szerződések (cselédek, tisztségviselők) megújításában is. Általában Szent György napján szüntették vagy hosszabbították meg a városi alkalmazottakkal kötött hivatalos szerződéseket.
– dr. Varró Ágnes néprajzkutató –
Indító képünkön: Szent György ábrázolása a Szent Koronán. (forrás: internet)
Felhasznált irodalom:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I. Budapest, 1977.
Gelencsér József ─ Lukács László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében. Székesfehérvár,1991.
Tátrai Zsuzsanna ─ Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, 1997.
SZIKM blog 