HOLDSÉTA

1972. április 22-én az Apollo-16 űrhajósai megtették második űrsétájukat a Holdon.
iSKI KOCSIS Tibor képzőművész LUNA 11 – 1972. április 22. című, a Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteményében őrzött alkotását ez az esemény inspirálta. A szénrajz 2015-ben készült, mérete 140×200 cm. 2016-ban a LUNA című kiállításon mutattuk be a művész munkáit az Országzászló téri épületünkben.

iSKI KOCSIS Tibor: LUNA 11 – 1972. április 22., 2015, papír, szén, 140×200 cm

iSKI KOCSIS Tibor LUNA című rajz-sorozata egyéni művészi reflexiót fogalmaz meg a tudományos és kultúrtörténeti szempontból is kimagasló Apollo-programra. Kortárs tájképként definiálható nagyméretű szénrajzának inspirációs forrásai az Apollo-16 űrhajósai által 1972. áprilisban készített fotódokumentumok, amelyek a holdséták körülményeit dokumentálták.

Az Apollo-16 az Apollo-program tizedik embert szállító missziója volt, az ötödik küldetés, amely landolt a Holdon. Az űrhajósok 71 óra 2 perc 12 másodpercet töltöttek a Hold felszínén, amelyből 20 óra 14 perc 14 másodpercet tett ki a holdsétával töltött idő. A küldetés a Hold ún. Descartes térségét kutatta. A legénység 1972. április 22-én a második holdsétán jutott a legtávolabbra, a környék hegyvonulataihoz, a Stone Mountain lejtőjére, majd vissza. Ez a vidék a Hold ősi, a keletkezés óta szinte változatlan felföldjeinek egyike.

Charles Duke, az Apollo-16 űrhajósa a holdjáróval

 

Az Apollo-16 űrhajósai a Holdon készült felvételeikhez a svéd Hasselblad cég fényképezőgépét használták, a NASA akkor már tíz éve, 1962 óta fotózott Hasselblad géppel.
A ruhájukra volt erősítve a képrögzítő apparátus, az idő és mozgás korlátozottsága miatt nem volt lehetőségük zoomolással, élességbeállítással foglalkozni, ezért a holdséták során alkalmanként mechanikusan exponáltak.

Apollo-16 – holdséta során készült felvétel

 

Apollo-16 – holdséta során készült felvétel

 

Az Apolló űrprogram több tízezer fényképe 2007 óta interneten is elérhető. A NASA dokumentumképein túl iSKI KOCSIS műveinek konkrét kiindulópontját Michael Light amerikai fotográfus Telihold című fotósorozata adta.

Michael Light alkotása a Telihold című fotósorozatból

Light az eredeti Hold-képekből több panorámaképet is összeállított. A holdséta alatt készült fotók értelemszerűen nem tudják megadni a teljes panoráma „élményt”. A sötét foltok az összeillesztés során keletkező „hiányokat” mutatják.

Utólag egymás mellé rakott képekből készített panorámakép

 

iSKI KOCSIS fotó után dolgozott, de minden egyes műve önálló kompozíció, a fotográfiák szénrajzba foglalt képi lenyomatait készítette el. A látvány szokatlanul éles és tiszta, az égbolt fekete, minden mozdulatlan és nyugodt, a holdi légkör hiánya miatt a távolságok megítélése bizonytalan.
iSKI KOCSIS rajzai nem grafikai munkák, nem vázlatok, hanem autonóm műalkotások, amelyek a festőiség jellemzőit hordozzák magukban. A Hold látványát a LUNA-sorozatban többszörösen dolgozta fel, a tárgyi világ és a képi látvány összefüggéseinek bemutatása is foglalkoztatta. Az időigényes rajzi technikán keresztül az idő kézzelfoghatóvá válik. Míg az eredeti fotók pillanatok alatt készültek, a fotó átírásával, átrajzolásával töltött idő a részletek kidolgozása által őrzi a személyességet, ugyanakkor a kivágással, a nézőpont eltolással távolságot is tart. A művész szenet használt a mű elkészítéséhez, amely egyike az emberiség legősibb nyomhagyó, képalkotó eszközeinek. Minden mű alapja fehér papír, erre dolgozott rá klasszikus, égetett szénnel és a modernebb préselt szénnel.

képek forrása:
https://www.lpi.usra.edu/resources/apollopanoramas/
https://www.lpi.usra.edu/resources/apollo/catalog/70mm/mission/?16
https://images.nasa.gov/
http://www.michaellight.net/fm-images/rl6nw4ch5t5lwjvypenvfsnz7bwcss

lásd még:
https://www.facebook.com/NASAJSC/photos/a.267888996566584/2392677257421070/?type=3&theater

 

– Izinger Katalin művészettörténész –
Szent István Király Múzeum

Advertisement

Holokauszt emléknap

1944-ben a náci megszállókkal együttműködő magyar közigazgatás, a csendőrség és a rendőrség ezen a napon kezdte meg az első gettók és gyűjtőtáborok felállítását a korabeli Magyarország kárpátaljai területén. A Magyarország zsidótlanítására kidolgozott terv hat deportálási zónára osztotta fel az országot.
Székesfehérvár és Fejér megye a III. zónába került, amely a végrehajtás szempontjából a II. és VII. csendőrkerületet jelentette.1944. április 5-én kötelezővé tették a zsidók számára a sárga csillag viselését, amely már a deportálás előzménye volt. A rendeleti úton hozott zsidóellenes intézkedések özönéből kiemelkedik a zsidók teljes gazdasági kifosztását, majd gettóba kényszerítését előíró rendelet, amelyet a közigazgatás precízen, a csendőrség pedig a legbrutálisabb módon hajtott végre.
Székesfehérváron 1944. május 23–31-ig tartott a gettózás. A gettó kijelölt helye Székesfehérváron az Ősz utca, Kígyó utca és a környező házak voltak. Közben folyt az értékek utáni „kutatás”, ami a székesfehérvári Kégl György utcában történő kegyetlen verésekre, kínzásokra vonatkozott. A nőket bábák testi motozásnak vetették alá az elrejtett zsidó vagyon felkutatására. A kislányokat sem kímélték.

A második világháborúban elpusztult székesfehérvári neolog izraelita templom.
Forrás: SZIKM archívum

A Fejér megyei zsidóságot a megye kis településeiről a székesfehérváriakkal együtt a vasút melletti Szabó-téglagyárba gyűjtötték össze. A gettó felszámolásának napja, a téglagyár „belakoltatása” 1944. június 5–10-ig tartott, ami egybeesett a szövetségesek normandiai partraszállásával.
A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóságot 1944. június 14-én vagonírozták, Kassán keresztül háromnapos kegyetlen vonatút után érkeztek meg Auschwitz-Birkenauba. A „zsidó rámpán” Josef Mengele szelektált. A gyerekeket, a gyermekes anyákat, az öregeket egy kézlegyintéssel küldte a gázba, krematóriumba; bal kezével pedig a náci birodalom számára még használható rabokat átmenetileg életre ítélte.

Kondor Béla: Auschwitz II., rézkarc 
Forrás: Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteménye

A székesfehérvári és Fejér megyei zsidóság áldozatainak száma 3000 fő. Valaha a város, a megye lakói, Magyarország állampolgárai voltak. Rájuk és a 600.000 magyar áldozatra emlékezünk ezen a napon.

–dr. Gergely Anna történész–

Indító kép, fotó: archív