A húsvétot sokfelé, Magyarországon is e hétvégén ünnepelték. Azokban a közösségekben, amelyek a keleti keresztény egyházhoz tartoznak, így például az ortodox szerb, román, görög egyházközségekben, április 19-re esett az ünnep vasárnapja.
Virágvasárnapi liturgia a székesfehérvári szerb ortodox templomban, 2013. Kép forrása: Székesfehérvári Szerb Nemzetiségi Önkormányzat honlapja: https://www.szerb-nemzetiseg-szfvar.hu/
A szerb eredetű közösség tagjait rácoknak nevezték, ők a török hódoltság korában, a 17-18. században telepedtek meg Magyarországon. A fehérvári szerbek a palotavárosi Rácvárosban éltek. Itt, a Rác utcában található a közismert nevén a Rác templom, illetve a Szent István Király Múzeum Rác utca 11. szám alatti kiállítóhelye, amelynek hajdani tulajdonosai is szerbek voltak. A ház utolsó lakója Csikós Danica volt, a tőle megvásárolt eredeti berendezés látható a parasztház tisztaszobájában és konyhájában.
A keleti kereszténység számára a húsvét talán a legfontosabb ünnep, a Feltámadás ünnepe, az “ünnepek ünnepe”. A Jézus szenvedéseire és kereszthalálára való emlékezés fontos része volt az ünnepet megelőző böjt, amelyet szigorúan tartottak 7 hétig. Ez az idők változásával enyhült, szerdánként, de pénteki napokon mindenképp kötelező volt tartani a böjtöt, illetve a nagyhét minden napján. Ebben az időszakban nem használtak zsírt, sóban-vízben főztek, esetleg az olaj volt a megengedett. Tipikus étel volt a bableves, krumplisaláta, a Duna menti településeken, mint például Rácalmáson, a hal. A fehérvári rácok jellegzetes étele volt a papula, a fokhagymával fűszerezett tört bab. Nagypéntek volt a böjt legszigorúbb napja, régen ezen a napon estig semmit nem ettek, később, a 20. század második felében már ez is változott, inkább csak arra figyeltek, hogy zsírt, húst ne fogyasszanak.
Nagycsütörtökön csonka misét tartottak az utolsó vacsora emlékére, nagypénteken keresztúti ájtatosságot tartottak, nagyszombaton pedig a feltámadási körmenetre készültek. A szertartások a 20. század elejéig szerb nyelven folytak. A harangok nagypéntektől hallgattak, a fehérvári Keresztelő Szent Iván (azaz Keresztelő Szent János) szerb ortodox templom tornyában fatáblán kalapáccsal ütötték le az idő múlását, a szombat esti misén azonban felzúgtak a harangok a feltámadás tiszteletére. Ekkor kellett megrázni a gyümölcsfákat is, hogy bőven teremjenek.
Feltámadási jutrenye (körmenet), 2013. Kép forrása: Székesfehérvári Szerb Nemzetiségi Önkormányzat honlapja: https://www.szerb-nemzetiseg-szfvar.hu/
A virágvasárnap nagymisén, amelyre az egész család elment, szentelték a barkát és az előző nap festett tojásokat is. Az ünnepi asztalra, csakúgy, mint a magyaroknál, sonka, torma, tojás és kalács került. Szintén jellegzetes volt, hogy a kalácsba egész tojást tettek, héjában. A hétfőt is ünnepnapként tartották, nem dolgoztak ezen a napon, csak az állatokat látták el. Bár később a locsolkodás szokása is elterjedt a rácok körében is, az ünnepet alapvetően az ortodox vallási előírások határozták meg.
Fejér megyében több településen is vannak görögkeleti vallásúak, zömében szerbek, vagyis rácok (pl. Dunaújváros, Rácalmás, Székesfehérvár), illetve görögök (Beloiannisz).
Érdekességképpen, érdemes körülnézni a Keresztelő Szent Iván templomban virtuálisan is, hiszen fekete-arany festésű ikonosztáza egyedülálló a magyarországi ortodox templomok között is: http://360szekesfehervar.hu/pano/rac-templom/szerb-templom.html
–Paréj Gabriella–
muzeológus
Szent István Király Múzeum
SZIKM blog 