Az elmúlt hetekben egyre több pszichológus ír arról, hogy az otthon, a családtagokkal együtt töltött idő milyen módon értékelheti, alakíthatja át az emberek közötti kapcsolatokat.
A 20. századi magyar képzőművészetben Schaár Erzsébet (1908–1975) volt az a szobrászművész, akinek látszólag egyszerű tárgyai mély, bonyolult, összetett emberi viszonyokról, helyzetekről beszélnek.
A Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteménye számos munkáját őrzi a művésznek. A hét műtárgya az 1967–1972-ben készült bronz alkotása, amelynek címe: Székek – Egy kapcsolat története.
Schaár Erzsébet szobrászművész művészetében nagy jelentősége volt a környezet tárgyainak, az építészeti részleteknek, az ajtóknak, ablakoknak, a bútoroknak.
Schaár Erzsébet: Három fal, 1968, bronz, réz, 35,5x11x37,5 cm
A művész bensőséges szeretettel tekintett bútordarabjaira, szinte megszemélyesítette őket. A Fotelben ülő (1963) című művében a karosszék egylényegűvé válik az idős emberrel, az édesapával.
Schaár Erzsébet: Fotelben ülő (A művész édesapja), 1963, bronz, 13,5x16x22 cm
A tárgyak emberi jellege inkább későbbi, az 1960-as évek második felében készült művein figyelhető meg. A széknek mint ülőbútornak több alkotásában funkciója, hangulatviszonya van. A szék szerepet kap aszerint, hogy egy bizonyos térben hol és hogyan helyezkedik el: elöl, hátul, egyedül, vagy csoportosan.
Schaár emberalakjai az idők során egyre magányosabbak, társtalanabbak lettek. Olyannyira, hogy az emberek lassan el is tűntek szobrászatából, s a törékeny alakok átadták helyüket a láthatatlan figura létének, a magányos alak emlékének. A széken ülő, szék mellett álló ember után üres, kihűlt szék maradt.
Schaár Erzsébet: Belső tér (Bronz perspektíva), 1967, bronz, 18,5×35,5×40,5 cm
Schaár Erzsébet: Ólomfal, 1967, ólom, 11x14x23,5 cm
Az azonban, hogy az emberfigura eltűnt, nem jelentette az embergondolat, az emberközpontúság eltűnését. A tárgyalt műben például a székek jelentik az embert.
Az Egy kapcsolat története végigvezet egy emberi kapcsolat fázisain. A mű a Vilt Tibor szobrászművésszel kötött, konfliktusokkal terhes házasságának szimbóluma. Eleinte a székek békésen egymás mellett állnak, közel egymáshoz, intim viszonyban vannak, egymás ölében ülnek. Aztán fokozatosan romlik meg a viszony közöttük: egymás fölé kerülnek, egymás mögött állnak, egy jelenetben pedig egyik a másik „térde” előtt leborul. Végül kezdenek egymásba dőlni, megroggyanni, egymástól egyre távolabb kerülni, szétcsúszni. Az utolsó állomás a teljes megsemmisülés – a kapcsolat vége –, a székek a földön hevernek összetörve. A tizenhárom remekmű, tizenhárom emberi viszonylatot szimbolizáló gondolat – bronzba öntve.
Schaár Erzsébet: Székek – Egy kapcsolat története, 1967–1972, bronz
A kisplasztikák magukon viselik az egyre magányosabbá, egyre társtalanabbá váló ember reménytelen küzdelmét. Az antropomorf formát szimbolizáló székek egymással való kapcsolata az együttélést, a kapcsolatteremtés tartós lehetőségét tagadják. Műve ugyanazt az érzést kelti a nézőben, mint magányos életnagyságú figurái – amint azok formailag is egyre szófukarabbá, magányosabbá váltak. A magányossá válás folyamata kikerülhetetlen Schaár szobraiban. A székek varázsa, hogy valóságos téri viszonyokat és feszültségeket képesek megidézni. Pszichológiai mondandót, általános emberi érzést közvetítenek – a téri viszonylatok tiszta nyelvén mondják el az általános emberi életérzést, az ember kozmikus magárahagyatottságát.
Schaár Erzsébet szobrai közelről, konkrétan érintenek bennünket. Témái az élet szépsége, szomorúsága, veszendősége, az élet és a halál, az öröm és a bánat. A végletek közel kerülnek egymáshoz.
A lélekelemző szobrász az egyéni sors, a magány, az ember magára maradásának és pusztulásának lehetőségeivel foglalkozott, mely témáról szól kortársa, Pilinszky János Kapcsolat című verse (1974–75) is:
Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda
pokoli csönd.
Ülsz és ülök.
Vesztesz és veszítek.
-Izinger Katalin-
művészettörténész
Szent István Király Múzeum
SZIKM blog 