A múzeumpedagógus szemével
A néprajzi kiállításokhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozások között mindig is kiemelt figyelem övezte a nagy ünnepek szokásait feldolgozó programokat. Ezekre jellemzően iskolai osztályok, óvodai csoportok szoktak jelentkezni. Talán mert a szünetek is így összpontosulnak a tanrendben, és a szünet előtti utolsó napokban jó egy kicsit kimozdulni a pedagógusnak és a gyerekeknek is a megszokott falak, keretek közül.
Ha egy kicsit mélyebbre akarok nézni, rögtön Victor Turner A rituális folyamat című könyve jut eszembe. Nemhiába, a több évnyi múzeumpedagógiai munka után, már magamban sem tudom szétválasztani a kutató és a pedagógus “látását”. Nagyon leegyszerűsítve Turner az ünnepek, a rítusok tanulmányozásával, számos terepi tapasztalatot elemezve, egy folyamat dinamikáját írta le, amelyben rendkívül sokrétű szimbólumrendszereket tárt fel. Ez a folyamat több szakaszra bontható, és az egyik leghosszabb, legösszetettebb része ennek, minden bizonnyal az előkészítés.
Vagyis, amikor otthon kitakarítjuk a lakást, felkészülünk egymás megajándékozására, ünnepi ételeket készítünk egy-egy nagyobb ünnepek előtt, pontosan ennek a rituális folyamatnak megfelelően viselkedünk. Az ünnepi időszak csúcsosodásában pedig megengedettek lehetnek olyan dolgok is, amelyek máskor nem, és biztosan mindenki érezte már azt, hogy a karácsonyi vagy a húsvéti szünetbe több lustálkodás, több csokoládé vagy sütemény fogyasztása is belefér. Bizonyos szokásainkat (a rítusainkat) csak az egyes ünnepekkor gyakoroljuk, például tojást semmilyen más ünnep alkalmával nem festünk, csak húsvétkor. Aztán az ünnep után, természetesen vissza is kell rázódni a hétköznapokba, vagyis mondhatjuk, hogy a rítust előkészítő és lezáró szakaszai pszichológiai szükségletet is kielégítenek. Visszakanyarodva a felvezetéshez, tehát nemcsak a családi élet keretei lazulnak az ünnep előtti időszakban, hanem bizony az iskolában, és talán a munkahelyek egy részében is tapasztalható némi “kilengés”.
Amikor gyerekcsoportok érkeznek a múzeumba, egy-egy jeles nap vagy ünnep előtt foglalkozásra, mindig arra a sokrétű szimbólumrendszerre koncentrálok, amelyet az adott ünnep jelent. De örök kérdés, hogy mit tudok átadni belőle 60 (néha még annyi sem) percben? Milyen gyökerei, eredete vannak egy adott ünnepnek? Milyen mélyre áshatunk anélkül, hogy jelenkori relevanciáját elveszítenénk? Minél inkább távolodunk ugyanis a saját korunktól időben, annál több magyarázat szükséges. Mert a gyerekeink egyre inkább a jelenben élnek, és a múltbéli emberek tevékenységei, szokásai, gondolkodásmódja akár teljesen idegen is lehet a számukra (és bizony nekünk, felnőtteknek is). A múzeumpedagógia épp ezért az első számú fordítója, tolmácsolója eltérő időknek és tereknek, más kultúráknak a múzeumokban.
“A megértéshez fontos néha a nézőpontváltás“
A húsvéti szokásaink különösképpen sűrítik magukban a szimbólumokat. A tavaszt, az új élet sarjadását minden kultúrában, mióta ember csak létezik, kiemelt tisztelet övezte. Talán ehhez kapcsolódik a legintenzívebb kultusz kultúrától függetlenül. Ennek része a baj elhárítása, az egészségvarázslás és mindenekelőtt a termékenységvarázslás. Ez mindegyik, önmagában is magyarázatra szorul a mai kor gyermekeinek. A húsvét, és a megelőző böjti időszak keresztény értelmezése egy másik réteg, amely ugyancsak szimbólumokkal terhelt. Hogyan tudjuk lefordítani ezeket a jelentéseket, lebontani a rétegeket, anélkül, hogy teljes zavart keltenénk? Nehéz kérdés.
Most, hogy otthonainkba vagyunk zárkózva (zárva) a húsvéti ünnepre való készülődés és az ünnep idején is, a gondolkodásra és/vagy beszélgetésre is talán több pillanat, idő kínálkozik. A foglalkozásra érkező gyerekekkel sokféle egyszerűbb vagy bonyolultabb fantáziajátékot szoktunk játszani.
Íme egy, ami alkalmas arra, hogy a dolgok fontosságáról beszélgessünk egymással, akár gyerekkel, akár felnőttekkel:
Ha valamilyen okból egy lakatlan bolygóra költöznél, mi lenne az a 10 dolog (bármi), amit magaddal vinnél?
És meglepődhetünk azon, hogy a gyerekeink milyen bonyolult rendszereket tudnak felállítani elméletben, hiszen ebben a leegyszerűsített kérdésben számos “buktató” lehet: Milyen okból? (Tegyük fel, hogy nem erőszakos, külső cselekmény vagy történés hatására) Milyenek ott az élet feltételei? (Tegyük fel, hogy ugyanolyanok, mint a Földön.) Csak tárgy lehet? (Nem)
Vagy egy másik, ami a lemondásról építhet érdekes beszélgetéseket, hiszen a böjt egyik üzenete és jelentése a lemondás is:
Írj fel egy papírra 5 olyan dolgot, amelyek nélkül nem tudnád elképzelni az életedet. Ha választanod kellene, melyikről lennél képtelen lemondani? Melyikről tudnál a legkönnyebben lemondani?
Jó gondolkodást és szép ünneplést kívánok!
–Paréj Gabriella–
néprajzkutató muzeológus
Szent István Király Múzeum
Fényképeink a 2019. évi nyári táborban készültek.
SZIKM blog 