Trepanáció a népi állatorvoslásban

A kergeség gyógyítása

Olvasván régész kollégáim fotókkal illusztrált bejegyzését a trepanált koponyákról, eszembe jutottak a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékéről egyetemi hallgatóként, az 1980-as évek elején Gömörben és a Hernád-mentén tett gyűjtőútjaim. Egyik terepen gyűjtött témám a juhászat volt. Idős juhászokat kerestem meg, gyakran a hegyoldalakban, legelőkön munka közben, hogy szóra bírjam őket a juhtartás hagyományairól, többek között a juh betegséginek gyógyító gyakorlatáról. Kivétel nélkül valamennyien emlékeztek a kergeség gyógyításakor a koponyalékelésre. Gyorsan utánanéztem közel négy évtizede írt céduláimon a gyűjtött anyagomnak. 1982 novemberében egy idős gönci juhász így mesélt a juh koponyalékeléséről:

Kergeség, kergekór, keringős juh

A legelőn pete ment az állat orrába. Csak forgolódott. Az agyán ujjpercnyi hólyag nőtt. Ilyenkor a juhász kitapogatta a koponyát, ahol puha volt, ott volt a hólyag. Ezen a részen lenyírták a gyapjút. Árral felszúrták a bőrt, s levágták. A vért rézgáliccal elállították. A vérzés elállta után meglékelték a koponyát. Ha nem jött ki a hólyag, belefújtak az állat orrába. Vigyázni kellett, hogy a hólyag el ne fakadjon. Ha a hólyag kijött, visszahelyezték a koponyarészt és szurokkal leragasztották. Ruhával bekötötték a fejét. Másnap már felállt, ivott, evett.

Történelmünk során a háziállatok, közöttük a juhok gyógyítása is három pilléren nyugodott: a hagyományos tudásanyag átadásán, a gyógyító saját tapasztalatán és a mindenkori humán orvostudományból ellesett elemeken. Jellemző a természetismeret, a racionális gyakorlat és lényegében hiányoznak a kultikus elemek. A juhok gyógyításával hagyományosan pásztoraik foglalkoztak, akik különösen jó sebészeknek mutatkoztak. A legismertebb juhbetegséget, a kergeséget, keringősséget „műtét-tel” (trepanáció) orvosolták. A kutyában lévő pántlikaféregtől (galandféreg) megfertőzött birka fejében hólyag képződik. E fölött a koponyacsont elvékonyodik. A megpuhult helyen félkör alakban a bőrt, majd a csontot felmetszették és felhajtották; egy kis, tompa végű fadarabbal kiemelték a kergeséget okozó hólyagot; ezután a csontot és a bőrt visszahelyezték s az utóbbit néhány öltéssel összevarrták.

– dr. Varró Ágnes néprajzkutató –

Szent István Király Múzeum

Felhasznált forrás: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarNeprajz-magyar-neprajz-2/ii-gazdalkodas-4/allattartas-pasztorkodas-A52/juhtartas-C41/betegsegek-es-gyogyitasuk-CAE/