Feltárás a Bástya utcában
A Szent István Király Múzeum 2018 tavaszán végzett tervásatást Székesfehérváron, a Várkörút és a Bástya utca között fekvő szoborkert területén.
A korábbi kutatások szerint Fehérvár belvárosának több erődítésfala is a területen húzódik. Az 1930-as években a múzeum Országzászló téri épületének alapozási munkálatainál Dormuth Árpád számolt be középkori városfalakról. A mostani ásatás során a telkek közepe táján futó szélesebb kőfal folytatását sikerült megtalálnunk. Ettől 10 méternyire keletre egy, a Várkörúttal közel párhuzamos cölöpsor került elő. A cölöpök nyugati, belső oldalán több méter hosszú gerendák voltak lefektetve, melyeken túl egy keskeny kőfal is feltárásra került. A fal és a cölöpök között nagyobb kövekből álló feltöltés volt, köztük néhány faragott kővel.
A feltárt cölöpsor, a gerendák és a kőfal (Fotó: SZIKM)
A kibontott cölöpök (Fotó: SZIKM)
A cölöpök jellemzően 1-1,5 m hosszúságúak, kihegyezett végüket a mocsaras talajba szúrták le. A fák keleti irányba erőteljesen döntöttek, kiálló végük roncsolódott. Ez valószínűleg abból adódik, hogy ez a részük hosszú ideig szabadon lehetett. A cölöpök feltehetően a várost övező kőfal elé húzott védműhöz tartoztak.
A területről elsősorban kora újkori leletanyag került elő, mely körülbelüli támpontot adott a feltárt jelenségek régészeti keltezéséhez.
A faleletek természettudományos (dendrokronológiai) vizsgálata azonban jóval pontosabb kormeghatározást eredményezett. A feltárás és az évgyűrűmérések során végzett makroszkopikus vizsgálatok (szemrevételezés, illetve kézi nagyítós megfigyelés) néhány fontos megállapítása a következő:
A beépített fafaj: tölgy. Dendrokronológiai vizsgálatra 16 darab mintát tartottunk alkalmasnak, tekintettel a rossz növekedésű, „girbegurba” faanyagra és annak állagára. Ezekből 6 darabot lehetett megbízhatóan datálni. 4 darabon kérget(!), illetve kéregre utaló felületet találtunk, ami rendkívül fontos adat az évre pontos datálást illetően.
Esetünkben két mintáról állíthatjuk határozottan, hogy 1602 április-májusában vágták ki, mivel az azévi gyűrűnek még csak a tavaszi járatai alakultak ki, két mintát pedig három évvel korábban, 1599 tavaszán, ami azt is jelenti, hogy nem csak frissen kitermelt fákat építettek be a védelmi műbe.
A többi datálható minta évgyűrűi pedig az 1602 előtti időszakot fedik le, mivel ezeken a mintákon alig, vagy egyáltalán nincsen szíjács évgyűrű, ezért nem lehet megállapítani a fa kivágásának/beépítésének pontos évét (ami természetesen nem zárja ki az 1601-1602. évi kivágásokat). A cölöpökről és a gerendákról lehetséges, hogy a beépítésük idején távolították el az évgyűrűk egy részét (a könnyen károsodó szíjácsot), illetve az évszázadok alatt a talajban elkorhadtak.
Az SNR48 (Szfv121) számú facölöp keresztmetszete, dendrokronológiai vizsgálatra előkészítve. Jól elkülönül a fatest sötétbarna színű geszt és világosabb színű szíjács része. Az „a” és ”b” jelzések az évgyűrűvastagság-mérés irányait jelölik. (Fotó: Horváth Emil)
A minta kinagyított részlete, amin jól láthatók az évgyűrűk. Két fehér pont között tíz évgyűrű található. A nyíl mutatja a kéregmaradványt. (Fotó: Horváth Emil)
A dendrokronógiai vizsgálatok során kapott eredmények jól összeegyeztethetők történeti adatainkkal. 1601 szeptemberében keresztény csapatoknak sikerült visszafoglalniuk Fehérvárt – a város 1543–1688 között tartó oszmán-török fennhatósága alatt ez volt az egyetlen ilyen alkalom. Az ostrom során a város olyan jelentős károkat szenvedett, hogy nagyarányú javításokra, illetve további erősítésekre volt szükség. A munkálatokat már a következő hónapban megkezdték. Az építkezéseken dolgozó jobbágyokat egészen Keszthely környékéről hozták, a szükséges fa azonban a város mellett lévő erdőkből származott: egy forrás arról számol be, hogy 1602 júniusában egy 40 kocsiból álló oszlop vonult ki a városból, hogy épületfát hozzanak be a közeli erdőkből. Emellett az 1601-es ostrom során megsérült királyi bazilika köveit is egyre nagyobb arányban használták fel a munkálatokhoz. A erődítéseknek 1602 augusztusában végeszakadt, amikor is az oszmán-török seregek sikeres ostromot követően visszafoglalták a várost. Az ekkor keletkezett károk helyreállítása már az ő feladatuk volt.
Wathay Ferenc várkapitány korabeli vízfestménye az 1602-es ostromról. A fehér körben lévő terület a régészeti feltárás helyét jelöli.
A szoborkertben feltárt fák kivágási időpontja a dendrokronológiai vizsgálatok segítségével egészen pontosan meghatározható volt az 1601-1602-es évekre, mely alatt Székesfehérvár egy rövid időszakra visszakerült a keresztény csapatok fennhatósága alá. A források által jelzett nagyarányú és sürgős építkezések valószínűvé teszik, hogy a kivágott fák hamar beépítésre kerültek. Természetesen teljességgel az sem zárható ki, hogy az 1602-es ostromot követően, már az oszmán-törökök vezette helyreállítási munkákhoz köthető a felhasználásuk.
– Szőllősy Csilla – Horváth Emil – Morgós András –
SZIKM blog 