A közelmúltban megjelent “DNA profiling of Hungarian King Béla III and other skeletal remains originating from the Royal Basilica of Székesfehérvár” címmel az Archaeological and Anthropological Sciences szakfolyóiratban az a tanulmány, amely az Árpád-háziak DNS-ét azonosítja. A vizsgálat alapjául III. Béla királynak az 1848. decemberében, a Bazilika romjai között fellelt földi maradványai szolgáltak, összevetve más Árpád-házi csontmaradványokkal. Ennek okán a Magyar Idők 2018. február 21-i számában megjelent egy beszélgetés Kásler Miklós professzorral, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosával, aki a szaktanulmány alkotói közösségének is vezetője volt.
https://magyaridok.hu/…/sikeresen-azonositottak-az-arpad-h…/
A tanulmány megírásában, a történeti előzmények ismertetésével részt vett Szabados György, a Szent István Király Múzeum történésze is, aki egyszersmind a “Teste Fehérvárott nyugszik. III. Béla király (1172-1196) című, múzeumunkban 2018. június 30-áig látható kiállítás kurátora. Szabados György történészként korszakos jelentőségűnek tartja a genetikusok által elért eredményeket, valamint az eredményekben rejlő további kutatási lehetőségeket.
A Szűz Mária Bazilika romjai közül előkerült koronás férficsontvázról bizonyosan kijelenthető, hogy III. Béla királyé volt: a Könyves Kálmánnal való újabb keletű megfeleltetés elmélete nem állja ki a kritika próbáját, az az újabb tudományok a XIX. század közepén megfogalmazott, III. Bélaként való személyazonosítást erősítik meg.
https://www.academia.edu/…/Szabados_Gy%C3%B6rgy_K%C3%B6nyve…
Mindez azért fontos, mert III. Béla csontváza a további archeogenetikai kutatások “arkhimédészi pontja” lehet – fogalmazott Szabados György. Ilyenformán a székesfehérvári osszáriumban őrzött csontokról meg lehet állapítani, hogy férfiágon rokonságban álltak-e III. Béla királlyal (ez esetben más Árpád-házi királyok vagy hercegek csontjairól van szó) vagy nem (ez esetben a bazilikában eltemetett előkelők maradványaival van dolgunk.) További, máshonnan előkerült avagy majd előkerülő csontokról is el lehet ekképp dönteni, hogy fiági rokonai voltak-e III. Bélának: így Vácott I. Géza (III. Béla ükapja) és Egresen (az egykori Temes vármegyében, mai hivatalos neve Igris) II. András (III. Béla második fia) sírjának feltárásakor lehetne okkal remélni az archeogenetika állásfoglalását a “királygyanús” csontvázak vizsgálata után.
Visszatérve a meglévő minták kiértékelésére: III. Béla király és a II/52-es sír halottja, Varsányi Jánosnak az 1848-as feltáráskor készített sírrajzán (kiemelt képünkön) a király jobbján látható csontváz fiági felmenői szerint az R1a haplocsoportba tartozik, azon belül is valószínűsíthetően a Z93-as alcsoportba. Az R1a-Z93 haplocsoport eurázsiai megoszlását az alábbi helyen lehet térbeli megoszlásában szemlélni.
https://www.eupedia.com/europe/Haplogroup_R1a_Y-DNA.shtml
Ebből az látszik, hogy III. Béla apai ági felmenőinek genetikai rokonai az alábbi eurázsiai térségekben sűrűsödnek: Kelet-Európa (a Fekete-tenger északi előtere), Közép-és Belső-Ázsia egyes térségei. Kásler Miklós helyénvalóan mutatott rá arra a körülményre, hogy a sűrűsödési régiók elkerülik az Urál-hegység vidékét. III. Béla király tudvalevőleg annak az Álmos nagyfejedelemnek volt távoli leszármazottja, aki a magyarokat Etelközből (a Fekete-tenger északi előteréből) a Kárpát-medencébe vezette a IX. század második felében – teszi hozzá a Magyar Időkben olvasható cikkhez Szabados György. Mindezeknél fogva az első magyar uralkodói dinasztiáján végzett archeogenetikai kutatások hosszabb távon a populációgenetika szintjén is nagy reményekre adnak okot. Kellő mennyiségű mintavétel kiértékeléséből, kellően mértéktartó óvatossággal levonandó következtetések révén egy új tudományág mondhat sok újat a magyarság kialakulásáról. Ehhez persze megfelelő szellemi és anyagi erőforrások szükségeltetnek. Egy hosszú út kezdete ez, amelyen azonban – amint azt a “DNA profiling of Hungarian King Béla III and other skeletal remains originating from the Royal Basilica of Székesfehérvár” tanulmány példázza – érdemes végighaladni.
Szabados György történész
Szent István Király Múzeum
SZIKM blog 