PESOVÁR FERENC
( Herend, 1930. április 23. – Veszprém, 1983. február 27.)
35 éve, 1983. február 27-én, 53 éves korában hunyt el Pesovár Ferenc néprajzkutató, a Szent István Király Múzeum munkatársa, tánc-és zenefolklorista, néprajzos muzeológus.
Középiskolai tanulmányait a veszprémi piarista gimnáziumban végezte, majd 1950-1955 között a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz-muzeológia szakára járt. Diplomamunkáját Tyukod (Szabolcs Szatmár Bereg megye) táncairól írta. Az egyetem befejezése után, 1957-ig a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeumban dolgozott. 1957-től 1983-ban bekövetkezett haláláig a székesfehérvári Szent István Király Múzeum munkatársa, néprajzi osztályvezetője volt. Fő kutatási területei a néptánc és a népzene voltak, az ő nevéhez fűződik Fejér megye népzene – és néptánckincsének feltárása. Kutatásaival bebizonyította, hogy e vidék népzene-és néptánckultúrája sokkal gazdagabb mint addig vélték, az itt élő parasztság és cselédség sok értékes zenei és táncanyagot őrzött meg. Fejér megyében végzett népzene és néptáncgyűjtéséből nyújt válogatást két könyvében, melyek a Fejér Megye Néprajza sorozat első két köteteként láttak napvilágot. (Béres vagyok, béres. Fejér megyei népzene. Székesfehérvár, 1982., A juhait kereső pásztor. Fejér megyei néptáncok. Székesfehérvár, 1983.) Az 1950-es évek végére elkészítette Alap község néptánc monográfiáját. Az ő nevéhez fűződik a Magyar Néprajzi Lexikon néptánccal kapcsolatos szócikkeinek megírása, valamint a magyar nép táncéletének első összefoglalása.
Pesovár Ferenc munkássága országos jelentőségű kutatásokhoz is kapcsolódott. Már az 1950-es években kollégáival, barátaival (Martin György, Andrásfalvy Bertalan, Kallós Zoltán, Pesovár Ernő) elkezdték a magyar nyelvterület tánckultúrájának feltárását. Fejér megyén kívül többek között Szatmár, Somogy, Kalotaszeg, Székelyföld, Mezőség felé vezettek gyűjtőútjai. A néptáncgyűjtéssel kapcsolatos tudományos munka mellett az ő nevéhez is kapcsolódik az 1970-es évek elején a magyarországi táncház-mozgalom elindítása. Így vallott erről egy beszélgetésben: „…Életrekeltés, életrekeltés. Mert ez itt eléggé sikerült. Itt Fehérváron. A legutóbbi táncház is bizonyítja. Itt még megvan a talaja. Hogy meddig? Hogy ez csak a hetvenes éveknek volt-e a divatja? De mindenesetre akkor is megvolt a szerepe és jelentősége. Ha nem is tudjuk, hogy mi lesz ezután.”
Huszonhat évig a Szent István Király Múzeum néprajzos muzeológusa volt. Munkája nyomán ez idő alatt a múzeum néprajzi gyűjteményének tárgyi anyaga a háromszorosára (kb. tízezer darabra) nőtt. A tárgyak szeretete és tisztelete jellemezte múzeumi munkáját. Így vallott erről: „… nekem a tárgyakhoz is kapcsolódik valami. Szinte minden egyes tárgyról most is, ha ránézek, tudom, hogy honnan származik, hol találtam, minek nevezték, ki volt az az ember, aki odaadta és egy-egy emlékem, beszélgetésem fűződik hozzá.”
Fontos, nagyjelentőségű kiállításokat rendezett a csákvári fazekasságról, a késes mesterségről, a dunántúli pásztorművészetről. Az ő érdeme a sukorói Néprajzi Ház 1967-ben történt megnyitása. Fejér megye néprajzának számos területével foglalkozott, például a Velencei-tó halászatával és a nádvágással, Székesfehérvár Felsőváros és Palotaváros népszokásaival, a rácvárosi szerb búcsúval, a pázmándi sibálással. Ő hívta fel először a figyelmet a mohai tikverőzésre.
Pesovár Ferenc a Fejér Megyei Népi Együttes szaktanácsadója volt. Emlékét, munkásságát a Pesovár Ferenc-díj, országos népdaléneklési verseny, 2015 óta pedig a múzeum Országzászló-téri épületének falán emléktábla őrzi.
dr. Varró Ágnes
néprajzos muzeológus
Fotó : Gelencsér Ferenc felvétele.
SZIKM blog 