Régészeti feltárás Perkáta – Forrás-dűlő bronzkori földvár és urnasíros temető területén

Urnasír metszetre bontva

A Hungrana Kft. Adony – Szabadegyháza Vízbázisfejlesztés projektjéhez kapcsolódóan a Szent István Király Múzeum teljes felületű megelőző régészeti feltárást végzett a Perkáta községtől észak-északkeletre elhelyezkedő Forrás-dűlő területén 2017. augusztus 21. és szeptember 8. között. A vízvezeték nyomvonalába eső két lelőhely – egy erődített település (földvár) és a szomszédos dombháton található urnasíros temető – a régészek által vatyai kultúrának elnevezett, a középső bronzkor időszakában (Kr.e. 2000/1900–1500/1450) az ország középső részét benépesítő kulturális egységhez köthető. A feltárás munkálatai a két lelőhelyen megközelítőleg 500 m hosszú és 2 méter széles sávban zajlottak.

Perkáta, Forrás-dűlő lelőhely belső szerkezetének rekonstrukciója (Holl B.)

Az erődített településen végzett feltárás eredményei

A lelőhelyen, az elmúlt években végzett terepbejárások során a szántott felszínen jelentősebb mennyiségű leletanyagot (kerámiatöredékeket) gyűjtöttek, talajtani fúrásokkal tisztázták a rétegtani viszonyokat, a geofizikai felmérés és a légifotók elemzése segítette a földvár belső szerkezetének értelmezését. Ezek alapján megállapítható, hogy bronzkori közösség egy nagykiterjedésű, több részre tagolódó erődített települést hozott létre a meredek lejtőkkel körülvett löszplatón. A lelőhely északi végét leválasztó mély árok ma is jól látható, ez a telep többi részétől elkülönített úgynevezett „kisvár” lehetett a település központja. A légifelvételek és a geofizikai felmérések alapján a kisvárat további két párhuzamos árok is körbevette, amelyek mellé valószínűleg sáncot is emeltek. A hármas árokrendszeren kívül terül el a szintén árokkal és sánccal körbevett megközelítőleg 400×300 méter kiterjedésű, külső telep. A lelőhelykomplexum délnyugati részén egy újabb, a külső teleptől árokkal leválasztott településrésszel számolhatunk.

A külső telepen ívesen áthaladó kettős sáncárok egyik árka

A vízbázisfejlesztés kapcsán végzett ásatások eredményeit egy újabb geofizikai felmérés és a terület fémkereső műszerrel végzett vizsgálata egészítette ki. A nyomvonal a földvár külső telepének északi részét vágta át, erről a területről 24 darab régészeti objektum került elő. Az ásatás során napvilágot látott objektumok túlnyomó többségét különböző nagyságú gödrök (átm.: 60-120 cm, mély.:15-40 cm), illetve néhány mélyebb, méhkas alakú gödör (átm.: ~100 cm, mély.:70-90 cm) képezte, amelyeket gabonatárolásra, szeméttárolásra, az egyéb háziipari és kézműves tevékenységhez használtak.

Bronzkori gödrök

Egy cölöpszerkezetű ház padlószintjének részletét is sikerült megfogni, ezt azonban a mélyszántás már erősen bolygatta. Az előkerült leletanyag jelentős részét kerámiatöredékek és állatcsontok alkották, de említésre méltó a 2 db szövőszék-nehezék és a fémkeresőzés során felfedezett bronzbalta. A feltárás egyik leglátványosabb jelensége az egyik, kb. 70 cm mélységű gödörben megtalált 5-8 év körüli gyermek csontváza, akit közvetlen a gödör fala mellé zsugorított pózban, azaz felhúzott lábakkal, karokkal helyeztek el.

Gödörből előkerült, magzatpózban elhelyezett gyermek csontváza

A csontváz mellől sírmelléklet nem került elő, a gödörben még egy felnőtt lábszárcsontját is megtaláltuk. Az őskorban nem szokatlan a halottak településeken belüli, gödörben való eltemetése, okait azonban mindezidáig nem sikerült tisztáznia a kutatásnak. A feltárás további jelentős eredményének tekinthető a geofizikai felmérés alapján kirajzolódó íves kettős sáncárok (hossz.: 20 m, mély.: 1,5-1,75 m), valamint a fennsík keleti végében jelentkező kerítő árok (szél.: 140 cm, mély.: 160 cm) nyomvonalba eső részletének feltárása.

Ásatás a bronzkori urnasíros temetőben

A földvártól keletre elhelyezkedő, egy mélyebb völggyel elválasztott dombhát tetején és keleti lankásabb oldalán az erődített településsel egyidős urnasíros temető részletét sikerült feltárnunk, az előkerült 17 temetkezés a szokásnak megfelelően csoportokba rendeződve helyezkedett el. A vatyai kultúrára jellemző módon, a máglyán elégetett halottak hamvait a perkátai temetőben is kisebb-nagyobb méretű, kerámiából készült halotti urnákba helyezve temették el.

A feltárás során előkerült épebb halotti urna

A mezőgazdasági művelésnek köszönhetően sajnos az urnák többsége töredékes állapotban került elő, sok esetben csak az edény alsó része maradt meg. Az épebben megmaradt sírok közül kettőben megfigyelhető volt, hogy az urnát tálakkal fedték le, illetve egy esetben az urnák mellé kis bögrét helyeztek, ami szintén a vatyai kultúra temetkezéseinek általános jellemzője.

Halotti urnák bögremelléklettel

A sírok kibontását, a fotó-, rajzdokumentáció elkészítését követően az urnákat becsomagolva a múzeumba szállítottuk, tartalmuk a restaurátor műhelyben kerül majd kibontásra.

Kiss Alexandra – Reményi László

Rajzdokumentáció készítése közben

Melis Eszter őskoros régész épp egy szövőszék-nehezéket emel ki

Régészek munka közben

Régészek munka közben

Advertisements