
A székesfehérvári csizmadiacéh járatótáblája a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményéből. (Fotó: Gelencsér Ferenc)
A céhes élet tárgyai között találjuk a céhbehívó táblákat vagy járatótáblákat. A tenyérnyi nagyságú, fából, fémből készített kis táblácskákat a céhgyűlések előtt a legfiatalabb céhmester, a szolgálómester hordozta körbe a céhtagok házainál. Felmutatásával mintegy hitelesítette a gyűlés helyének, idejének és céljának közlését. Mai értelemben ugyanazt a funkciót töltötte be ez a kis tárgy, mint napjainkban az MMS.
A céhbehívó táblák oldalaira általában az adott céhre jellemző szerszámokat, munkaeszközöket, termékeket és a céh védőszentjének képét festették.

A székesfehérvári csizmadiacéh járatótáblája a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményéből. (Fotó: Gelencsér Ferenc)
A székesfehérvári csizmadiák Szűz Máriát választották égi pártfogójuknak, az ő ábrázolását láthatjuk a céh járatótábláján is. A 18. század közepén készült, barokk stílusjegyeket hordozó, faragott táblácska mindkét oldala festett, tetején vastag zsinórral és arany színű bojttal. Egyik felére a csizmadia mesterség legfontosabb szerszámait, valamint készterméket, csizmát festettek. Másik oldalán pedig az a jelenet látható, amikor Szent István az országot és a nemzetet jelképező koronát a Boldogasszonynak fölajánlja. Mária felhőkön ül piros-kék ruházatban, mosolygós arccal, karján a kis Jézussal. István király magyar főúri ruhában, a koronázó palásban, piros zsinóros mentében, piros csizmanadrágban, csizmában előtte térdel, előre nyújtott kezében pedig kék párnára helyezve ott a szent korona.
Szent István ábrázolásaink azt mutatják, hogy szinte ikonográfiai hagyománnyá vált első királyunk hasonló megjelenítése, melyet a barokk korban a jezsuita Regnum Marianum eszmevilága különösen táplált és felkarolt.
A Szent István Király Múzeum néprajzi állandó kiállításán látható, most bemutatott céhbehívó tábla ugyanezen ábrázolásmód népies vonulatához tartozik.
dr. Varró Ágnes
néprajzkutató
Felhasznált szakirodalom:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. Budapest, 1977. 196-224.