Szinte korszaktól függetlenül a feltárások alatt előkerülő leletanyagok túlnyomó többségét a különféle kerámiák alkotják, egy nagyobb méretű ásatás alkalmával akár több ezer töredék is napvilágot láthat. Hogyan képes a régész meghatározni egy „cseréptöredéket”?
A legkézenfekvőbb és legegyszerűbb módja a kerámiák azonosításának az optikai jegyek alapján történő megfigyelés, mely során a kutató az anyag minőségét, a készítési technikát, valamint az edény díszítését vizsgálja meg. Maga az agyag, az agyag minőségének javítására szolgáló adalékanyagok, ún. soványító anyagok (pl. apró kavicsok, pelyva, grafit, stb. ), továbbá a készítéstechnológia (kézzel formált, lassú vagy gyors korongolt, formatállal készült) is utalhat egy-egy időszakra vagy kultúrára. Ehhez hasonlóan, a különféle formatípusokban és azokon feltűnő díszítésmódokban a régész képes egy-egy régészeti kultúra vagy korszak sajátosságait felismerni.

Egy 4000 éves középső bronzkori vajkészítő edény kerámiatöredékei, melyek Székesfehérvár nyugati határában kerültek elő.
Egy másik fontos kérdés, hogy mihez kezd a régész/a kutatás e sok esetben mellőzött tárgytípussal? Elsőre talán furcsának tűnhet, de olykor egy parányi edénytöredék is elegendő információval szolgálhat a lelőhely korának meghatározásához, továbbá fontos következtetések levonását teszi lehetővé az ott élő népcsoport életmódjára vonatkozóan.

A restaurálás során az összeillő töredékeket elkezdik összeragasztani, három dimenziós puzzleként rakva ki az egykori edényt. A vajkészítő összes darabja a feltárás során nem került elő, a hiányzó részek – ahol a többi eredeti töredék alapján ki lehetett következtetni az edény eredeti alakját – a restaurátor kipótolja.
A régészeti kerámiakutatás összetettségét és problematikáját jelzi, hogy az ezen tárgycsoporttal foglalkozó szakemberek sokszor nem csupán korszakra, hanem ezen belül akár egy-egy kerámiatípusra specializálódnak és kutatásaik során megpróbálnak minél több és pontosabb információkhoz jutni a típus gyártására, elterjedésére, kereskedelmére, kapcsolatrendszerére vonatkozóan, melyek segítségével könnyebben felvázolható a történeti korok egyes népeinek/népcsoportjainak életmenete és szokásai.
Írta: Kiss Alexandra