Április elseje, közkeletű nevén a bolondok napja, s ennek apropóján Tiszta elmebaj címmel tartott nagy sikerű előadást az ideggyógyászat történetéről a Fekete Sas Patikamúzeumban a Szent István Király Múzeum munkatársa, Szima Viktória andragógus. Tudta-e a kedves olvasó, hogy például már Szent István király rendeletet alkotott a betegekkel kapcsolatban, vagy azt, hogy a nimfomániás nők is tébolydákban végezték sorsukat, vagy például azt, hogy a 20. században volt egy amerikai orvos, akinek a gyógyító eszköze a gyilkosok által kedvelt jégcsákány volt?
Szima Viktória andragógus
- Nagyon feszes, ugyanakkor roppant érdekes, bő egy óra hosszáig tartó előadást hallhattak az érdeklődők. Nyilván nem tíz percig tartott az előadó felkészülése, hiszen az őskortól napjainkig foglalta keretbe a legfontosabb tudnivalókat.
- Folyamatosan, két hétig foglalkoztam a témával – kezdte válaszát Szima Viktória. – Az első metódus a szakirodalom és a képek gyűjtése volt, hiszen vetítéssel illusztráltam az előadást. Ezt követően átolvastam az anyagot, és megpróbáltam kiszűrni a lényeget. Való igaz, feszesre sikerült az előadás.
- Honnan jött az ötlet? A téma szeretete vezérelte, vagy valami más?
- Az ötletet kimondottan április elseje apropója adta, még az év elején kollégámmal, Krizsány Anna művelődésszervezővel arról beszélgettünk, hogy valami érdekességet, újdonságot kellene nyújtanunk az érdeklődőknek. Ugyanakkor én valamelyest szívügyemnek tekintem azokat a témákat, melyekről ritkán beszélünk. Korábban volt előadásom a protézisekről, s így jött az idegbaj témája.
- Érdekes, a résztvevők számára az újdonság erejével ható információkat hallhattunk, elég, ha csak Szent István Király rendeletére gondolunk.
- Ebben a korai időszakban az őrültséggel a joggyakorlás szempontjából is foglalkozni kellett, azzal, hogy ki mit engedhetett meg magának, ki birtokolhatott földet. A házasulás szempontjából például nagyon sokat számított, hogy úgymond beszámítható volt-e az illető.
A résztvevők érdeklődve hallgatták Szima Viktóriát
- Előadás közben arra is sokan felkapták a fejüket, amikor elhangzott: bizony a nimfomániás hölgyek is tébolydákba kerültek a középkorban.
- Hát igen, manapság a nimfomániás kifejezést úgy kezeljük, mintha egy egyéni szexuális szokás lenne. Viszont abban a korban a szexualitás erőteljesen tabutéma volt. Így aztán nem csak egy nimfomániás, hanem egy félrelépő feleség is kikötött a tébolydában, hiszen ráfogták, hogy elmebeteg, és kezelésre van szüksége. Hogy aztán a férj új partnert kereshessen magának.
Diavetítéssel, és a sokkolásról mozgóképes filmvetítéssel is találkoztak az előadás résztvevői
- Doktor Walter Freeman orvosként tevékenykedett. Elképzelhető, hogy ő maga is idegbajos volt? Hiszen jégcsákánnyal lékelte meg a pácienseit.
- Hát ha idegbajos nem is, de a neurózis valamilyen szinten megjelenhetett nála. Az biztos, egy gyógyító, normális embernek nem lehetett ekkora szenvedélye az, hogy mások agyába ilyen módon hatoljon be, egy egzotikus eszközzel. Funkcionális módon, egy hatékony eszközzel közelített az agyhoz. Csak az a különbség a módszerében, hogy nem egy gépcsarnokban a szalag mellett, hanem egy műtőasztalon dolgozott, s több, mint kétezer páciense volt ilyen módon.
Matók János
Fotó: Gelencsér Ferenc
SZIKM blog 