A fehérvári 17-es gyalogezredre is emlékeztünk

„Az Égből dühödt angyal dobolt” – Székesfehérvári ezredek az I. világháborúban című kiállításhoz kapcsolódó előadássorozatot szerveztek a Szent István Király Múzeum munkatársai, Bányai Balázs történésszel az élen. Az elsőn a szép számú közönség az adonyi származású kutató, Rózsafi János (Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány) “Magyar katonák a Kárpátokban” című, korabeli – és jelenkori – fotókkal, harctéri vázlatokkal illusztrált, az érdeklődő közönség számára roppant érdekes előadását hallhatta. A Magyarországra való 1914-es betöréseket követően az orosz hadsereg ismételt támadása 1915 elején visszavonulásra kényszerítette a székesfehérvári 17-eseket is a soraiban tudó 20. magyar királyi gyaloghadosztályt. Csapataink a Duklai-hágótól délre foglaltak állást. Rózsafi János röviden bemutatta az orosz betörés magyarországi hatásait, középpontba pedig a Kárpátokban folyó harcokat állította, ahol a 17-esek hősi helytállására is szükség volt a cári csapatok előrenyomulásának megállítására. Előadásában az eseményeket a májusi gorlicei áttörésig, az oroszok Magyarországról történő kiűzéséig és üldözéséig követte. Rózsafi Jánossal az előadás előtt beszélgettünk.

 

DSC_7059

Rózsafi János (balra) és Bányai Balázs beszélget az előadás előtt

  • Az előadáson elsősorban az 1915. január-februári, és a tavaszi harcokkal  foglalkozunk. A terület a duklai szorostól az úgynevezett erdős Kárpátokba, a Beszkidek területén, a duklai hágótól délkeletre lévő területet érintjük, az Olika folyó völgyét.  1915. februárjától kezdődően nagyon súlyos harcok voltak itt. A székesfehérvári Magyar Királyi 17-es honvéd gyalogezred volt az egyik ezrede a Magyar Királyi 20. honvéd hadosztálynak, amely ezen a területen, az Olika folyó völgyében, valamint a folyótól nyugatra húzódó Korumkó magaslat gerincén igyekezett helytállni, felvenni a harcot a nagy erőkkel támadó orosz csapatokkal – mondta Rózsafi János. 

 

Korumko_06

Rózsafi János és társai a Korumkó magaslaton megtalálták a lövészárkok maradványait

  • Milyen harci cselekmények zajlottak a területen, s ezek mekkora magyar, fehérvári emberáldozatokkal jártak?

 

  •  1915. február-márciusában vagyunk, amikor a Kárpátokban még nagyon kemény tél volt. Lehet azt mondani, hogy 50-60 centis hó borított mindent, éjszakánként sokszor mínusz 25-30 Celzius fokos hideg volt, ezt a feljegyzésekből és a jelentésekből is tudjuk. Kezdetleges lövészárkok voltak. A katona, akinek harcolnia kellett, a nagyobb offenzívában helytállni, a természeti erőknek a kegyetlen hatásával, a faggyal, a hideggel is meg kellett küzdeni. Miként az orosz tüzérség igen hathatós működésével, és a nagy erejű orosz támadásokkal. A fehérvári 17-esek első nagyobb ütközete ezen a területen egy Jobbos nevű településtől kicsit északabbra, az Olika völgyében volt februárban. Óriási veszteségekkel. A kegyetlen körülmények hatása ellenére is a fehérvári katonák helytálltak, ám egy-egy nagyobb összecsapás után a veszteségi lajstrom, amit a parancsnokoknak kötelező volt elkészíteni, óriási áldozatokkal járt.

Korumko_05

A hófedte gerincen Damó Elemér utászszázados és osztaga kapta azt a feladatot, hogy az ezred számára összefüggő állásokat építsen ki (Damó Elemér százados kéziratban levő naplójából)

 

  • Ám 1915-ben csak sikerült kiűzni a “muszkát”…

 

  • Sikerült, de kicsivel február után. Következett március, amikor is 21.-e után egy hatalmas orosz offenzíva indult meg a 20. honvéd hadosztály ezredei, tehát Jobbos település, Korumkó magaslat ellen. Ezt szintén nagy áldozatokkal, de sikerült megállítani, viszont vissza kellett vonulni a csapatoknak a közben kiépített második vonalig. Itt április 4-ig voltak, majd hátrébb vonultak egy nagyon erős védelmi vonalba, de el kell mondani, hogy nagyobb csaták már nem voltak, mert az orosz offenzíva is lefulladt. Haladunk az időben, így elérkezünk 1915. május 2-ig, a gorlicei áttörés időszakáig, amikor is az erőt gyűjtött honvéd ezredek bekapcsolódtak a tőlük északabbra kezdődött offenzívába. Megindult a támadás, így megindult a 20. honvéd hadosztály valamennyi ezrede is, és attól kezdve nagyon súlyos harcokban, de sikerült az orosz hadsereget kiszorítani a magyar királyság területéről.

 

  • A kutatások, a fellelhető anyagok alapján ez minek volt köszönhető? Katonáink lelkesedése, kitartása, hősiessége, a haditechnika, vagy?

 

  • Több oldalról nézhetjük a dolgot. A gorlicei áttörésnél az orosz seregeknek a déli oldala, amely a magyar királyság területén volt már több hónapja, az bizonyos fokig veszélybe került az áttörés után. Ahhoz, hogy megakadályozzák annak lehetőségét, hogy a Kárpátok déli gerincétől elhelyezkedő orosz csapatok esetleg bekerítésre kerüljenek, bizonyos fokig elkezdték a kivonulást. De ez részükről nagyon súlyos elhárító harcokkal jártak, az előre nyomuló honvéd ezredekkel.  Ezek a harcok is nagy veszteségekkel  jártak, de el kell mondani, hogy erre az időszakra az ezredeink már igen felkészültek, közel 2000 főre felduzzasztották őket. Egy olyan erőt képviseltek, amivel a nagy erővel védekező és visszavonuló orosz csapatokat sikerült kiszorítani a Kárpátok északi gerincén túli területre.

 

  • Általában minden csatával kapcsolatban leírják a hadvezérek, a parancsnokok nevét. Ebben az esetben kit nevezne meg?

 

  • Maradjunk a fehérvári katonáknál. Hiszen 1915. április elejétől egy kiváló katonát kapott az ezred Sipos Gyula alezredes személyében.  Sipos alezredes mindenre odafigyelt. Olyan katona volt, aki nem csak a tisztjeinek a munkáját felügyelte, hanem ott volt a katonák között is, és figyelt a körülményeikre, az elhelyezésükre, a felkészülésükre. Arra, hogy kap-e a katona meleg ételt, hiszen ez nagyon fontos volt, milyen a ruházata, a felszerelése, mert ő ezekkel a katonákkal harcolt, velük kellett a csatákat megvívni. Sipos alezredes helytállása és katonai tudása is kellett ahhoz, hogy a 17-es  ezred az oroszok kiűzésében ilyen eredményes volt.

magyar_107e

Sipos Gyula, a székesfehérvári 17-es gyalogezred legendás parancsnoka

  • Több, mint száz éve annak, hogy a Nagy Háború elkezdődött. A kutató számára mit jelent ezzel foglalkozni, mi a szépsége?

 

  • Magam, és kutató társaim, itt kiemelném Pintér Tamást és Stencinger Norbertet, közel 15 éve kutatjuk az első világháborús hadi eseményeket. Kutatásainknak az a lényege, hogy levéltári kutatásokat végzünk, Budapesten, Bécsben, Pozsonyban, és a fellelhető katonai iratok  több hónapig tartó tanulmányozása, megismerése után kimegyünk a területekre, és az eseményt úgymond rátesszük a területre, tehát harcászati  elemzést végzünk. Mert így lehet megismerni azon az adott területen, ahol egy nagy csata, és nagy veszteségek voltak, hogy miért történt. Az események birtokában megismerni a területet, így lehet nyomon követni, hitelesen megtudni a száz évvel ezelőtti események történetét. És itt szeretném megjegyezni, hogy a fiatal korosztályból egyre többeket érdekel a nagy Háború, a száz évvel ezelőtti esemény. Én adonyi vagyok, az általános iskolában hadtörténeti szakkört vezetek a diákoknak, és elmondhatom, hogy érdekli őket, kíváncsiak, az apró  részletekbe menő  kérdéseket tesznek fel, hogy és miért történt egy adott esemény. De arra is volt már sokszor példa, hogy csoportokat vezettünk a Kárpátokba, és Olaszországba, mert így ismerhetik meg, mi történt a déd-, vagy inkább az ük nagyszüleik időszakában, hol harcoltak a Nagy Háború idején.

Korumko_02

A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kutatói, Pintér Tamás, Stencinger Norbert és Rózsafi János 2012-ben jártak a Korumkón

 

A sorozat 2. része: február 12. Marosi Arnold nap az I. világháború jegyében, 10 óra, Országzászló tér 3.:

Bányai Balázs (történész, Szent István Király Múzeum): Sarkalatos kérdések az I. világháborús kiállítás előkészítése kapcsán,
Nagy András (kiállítástervező, Országgyűlési Múzeum): I. világháborús kiállítások látványterveinek kérdései,
Dr. Demeter Zsófia (történész, nyugalmazott igazgató, Szent István Király Múzeum): Írások a frontról. Levelek, naplók, visszaemlékezések tanulságai a Nagy Háborúról,
Rangel István (gyűjtő): I. világháborús tárgyak magángyűjteményekben.

 

Matók János

Fotó: Gelencsér Ferenc, Nagy Háború blog

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s