Képeslapok a fehérvári Erzsikének a frontról

„Az Égből dühödt angyal dobolt” Székesfehérvári ezredek az I. világháborúban

A Fehérváron egykor szolgáló honvédek előtt tisztelegve jött létre az a kiállítás a Szent István Király Múzeumban, melynek „Az Égből dühödt angyal dobolt – Székesfehérvári ezredek az I. világháborúban” címet adták. Mellyel bemutatjuk a 20. század elején, Székesfehérváron található katonai alakulatokat és azok épületeit. Végigkísérjük a városunkban állomásozó ezredek – főként a 17. honvéd gyalogezred, a 17. népfelkelő ezred, a 69. k. u. k. gyalogezred és a 10. k. u. k. huszárezred – I. világháborús tevékenységét, amely során megelevenednek a front eseményei, illetve a katonák front mögötti élete. Megemlékezünk továbbá a hátországbelieknek a hadiárvák, hadiözvegyek és hadirokkantak megsegítésére tett erőfeszítéseiről. A Demeter Zsófia, Bányai Balázs és Rangel István által rendezett, rendkívül látványos kiállítás 2016. április 17-ig, szerdától vasárnapig 10 és 18 óra között tekinthető meg.az Országzászló téri épületben. Demeter Zsófiával beszélgettünk.

 

  • Nagyon sok múzeumi anyagunk, melyek adott esetben már 1918 óta itt vannak, most kaptak értelmet – kezdte dr. Demeter Zsófia történész. – 1918-at nem véletlenül említem, hiszen a 17-es ezrednek 1918. februárjában hivatalos kiállítása volt a Megyeháza nagytermében. Nagyon szoros volt a kapcsolat a város, Székesfehérvár és az ezredek között. A város vezetői többször meglátogatták a katonákat a táborokban, persze, nem a lövészárokban, s életkörülményeikről érdeklődtek. S arra gondoltak, hogy ezt meg kell mutatni másoknak is. Így a korabeli, ma már 100 éves fotókat. Az első nagy háborúról, melynek hadrendjébe a sajtó már be volt építve. Akkor már voltak haditudósítók, hadi fényképészek és hadi rajzolók is. Nagyon érdekes volt számomra, hogy a kutatások során találkoztam például azzal a ténnyel, hogy egy neves fehérvári ember,  Fekete Zoltán is volt a hadi fényképészek között, s hazatérve nagyon jó kis műhelyt hozott létre, munkái között sok archív képet találhatunk a városról.  A haditudósítók között a szintén fehérvári Szabó Istvánnal találkozhatunk. aki nagyon jó újságíró volt. Ő a háború alatt megjelent könyveivel még egy kicsi nemzetközi hírnevet is szerzett magának.  Járt az orosz fronton, akkor adta ki a Kárpáti hó című könyvét, aztán az olasz fronton, s arról írta a Doberdó – Isonzó című művét, s közben jó pár fejezetét megírta az ezredalbumnak. A fehérvári emberek, katonák teljesítményének is köszönhető, hogy sok tárgyunk, fotónk, könyvünk értelmet kapott azzal, hogy ezzel az összefoglaló kiállítással emlékezhetünk vissza a 100 évvel ezelőtti történésekre.

 

  • A látogatók véleménye szerint. nagyon látványos a kiállítás, melynek megtekintése után minden korosztály elégedetten távozik. A fiatalok például a nekik már megszokott interaktív dolgokkal találkoznak, míg az idősebbek az apáik, anyáik elbeszélésire gondolva nosztalgiázhatnak. Ez tudatos volt?

 

  • Egy mai múzeum mindig erre törekszik, bár természetesen nem mindig sikerül. És nem is mindig áll rendelkezésre ilyen sokféle anyag, amit a látogatóknak megmutathatunk. Ezért is volt például fontos, hogy az első világháborúban az értelmiségiek fényképezőgéppel mentek ki a frontra, s hol ez, hol  a puska volt a kezükben. Küldték, vagy haza hozták a képeiket. Van például egy olyan gyűjteményünk, ahol egy bizonyos úr, egy bizonyos Erzsikének két-három naponta írt egy képeslapot. S ezek a képeslapok az ő saját fotói a frontról. Melyeket pihenő időben készített, s elvitte az első elérhető fotóshoz, akinél előhívta, és képeslap  formában elkészítette, s így mehetett Erzsikének Fehérvárra. Ezek olyan száz éves dokumentumok, melyekről el sem tudnánk képzelni, hogy szinte naponta hozott a Posta. De már filmhíradók is voltak. A kiállításon bemutatjuk a przemysli erőd visszafoglalásáról készült tekercset, amely az első igazi filmhíradó abból a korból, mellyel az erőd visszafoglalást dokumentálták. Annak az erődét, melyet a katonák korábban teljesen lerombolva adtak át az oroszoknak, majd a monarchia hadserege visszafoglalta. Ezen a mi fehérvári katonáink is ott voltak, az 1915-ös  gorlicei áttöréssel, az akkori hadműveletekkel sikerült az erődöt visszafoglalni. Erről is szól az általunk bemutatott filmhíradó. De olyan visszaemlékezések is rendelkezésünkre állnak, melyekben a katonák harctéri tapasztalatait olvashatjuk. Így a 17-eseknél hadnagyi rangban szolgáló, már említett Szabó Istvánét. Viszont van több olyan kézirat, melyet azóta sem adtak ki, nem is figyeltek rá. Éppen most dolgoztam fel egy harctéri napló szerűséget, egy vékony füzetet, egy harctéri tudósítást, melyet Láng István írt, és fia, a Fehérváron közismert Láng Hugó adott át a múzeumnak kevéssel a halála előtt. Édesapja 17 éves korában önkéntesként ment ki a frontra, és egyszer csak hazakerült. Bár tőmondatokban fogalmaz, de fantasztikusan érdekes a naplója, szikáran fogalmaz. Biztosak lehetünk abban, hogy csak azt írta le, amit valóban látott. Van egy másik napló is a környezetünkben, egy pécsi születésű írogató ember, akit onnan soroztak be Fehérvárra, itt képezték ki. 1916-ban az orosz fronton fogságba esett, s fantasztikus kalandos úton jutott haza. Szibériából, a tengeren, japán hajón tért vissza Magyarországra. És túlélte, feljegyezte az emlékeit, a fronton átélteket, s ezt sem adta még ki senki.

 

  • Megfogalmazhatjuk a kiállítás mondanivalóját?

 

  • – A mondandója az rendkívül sokrétű. Mert egy kiállítás legyen bármilyen, akár a legegyszerűbb is, ismeretanyagot közvetít. Bizonyos dolgokat, közismereti tényeke el akar mondani. Ez azért nem egyszerű műfaj, át kell adni, juttatni az érdeklődőknek. Viszont a mai közönségre, a sokrétű életkorra kell számítani, ezért többféle módon kell kifejeznünk magunkat. Mi is erre törekedtünk, s az archív anyagok mellett a modern eszközöket is felhasználtuk, hogy a háború egészét tudjuk érzékeltetni. Mondanivaló talán az lehet, s erről a kiállítás rendezése közben nem is beszéltünk, és ez hosszútávú történészi tapasztalatom, hogy a történelem az egy nagy egész, s ebben vannak olyan folyamatok, mint a nagy háború, mely jól körülírható kezdettel és véggel rendelkezik, melynek legfontosabb szereplője az ember, adott esetben a kisember. mikor az ő helyzetét, az ő nézőpontját, ellátását, a parancsnokait, azt, hogy kik vigyáznak rá, kik teszik ki felesleges veszélynek, vagy miként próbálják egyszerűbbé, elviselhetővé tenni számukra az életet, ez nagyon fontos nézőpont. Ha erről sikerül valamit megmutatni egy történeti kiállításnak, akkor az szerintem nagyon jó. De azt, hogy sikerült e, majd elmondják a látogatók.

 

Matók János

Fotó: Gelencsér Ferenc

DSC_6165DSC_6100DSC_6057

????????????????????????????????????

????????????????????????????????????

DSC_6094Fehervari_ezredek_I_VH_ban-0332 Fehervari_ezredek_I_VH_ban-0288(1)Fehervari_ezredek_I_VH_ban-0307

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s