Az Árpád-dinasztia székvárosában, Fehérvárott épült fel a középkori Magyar Királyság legfontosabb temploma, a Szűz Máriának szentelt prépostági templom. Alapítója maga Szent István király volt, halála után Fehérvár török általi elfoglalásáig (1543) minden magyar királyt ebben az épületben koronáztak meg. A templom őrizte Szent István király és Szent Imre herceg sírját, valamint rajtuk kívül még 14 uralkodó és számos uralkodói családtag temetkezett ide. Az 1601-ben bekövetkezett robbanást követően az épület pusztulásnak indult, maradványait ma a Nemzeti Emlékhely őrzi.
A Szent István Király Múzeum Dicső évszázadok nyomában című időszaki kiállítása a királyi bazilika történetével ismerteti meg a látogatót egykorú történeti források, a bazilikából származó kőfaragványok és rekonstrukciós rajzok bemutatásával.
Töredék állatalakkal és motringfonattal, Székesfehérvár, püspöki gyűjteményből. Anyaga: mészkő. Kora: 1100 – 1150 körül. (Fotó: Simon Erika)
Mérműves boltozati borda, liliommal. Lelőhelye: Szűz Mária prépostsági templom, Nagy Lajos király temetkezési kápolnája. Anyaga: mészkő. Kora: 1370-es évek. (Fotó: Simon Erika)
Indából kinövő palmettadísszel díszített oszloptöredék, Székesfehérvár. A Szűz Mária prépostsági templom kapujához tartozott. Anyaga: mészkő. Kora: 1150-1170 körül. (Fotó: Simon Erika)
Töredék, lyuggatott szalagos palmettadísszel. Lelőhelye: Székesfehérvár, Nagy Sándor u. 13. Kora: 1150-1170 körül.
SZIKM blog 