1913-ban az adonyi intéző, Gémesi Károly összesen 30 db liturgikus könyvet adományozott a székesfehérvári múzeumegyesületnek. A szertartás- és imakönyvek korábban az adonyi görög és szerb egyház tulajdonában voltak, a kézírásos bejegyzésekből kiderült, hogy többségük ajándékozás során került ide, főként a 18. században. A 19. század végén, 1885-ben az adonyi parochia már üresen állt, így kerülhettek el onnan a kötetek. Az intézőnek köszönhető, hogy a könyvek megmaradhattak az utókor számára, hiszen a második világháborúban a templomot bombatalálat érte. Jelenleg 22 könyv van a múzeum tulajdonában, melyek közül 2 kézirat, ezek egyike a most restauráláson átesett Böjti Triódion. A restaurálást Fa Lili Eszter könyv- és papírrestaurátor végezte.
A lapszéli javítás enyhe átfedéssel illeszkedik a hiány formájához.
A Magyarországra betelepült szerbek könyveik egy részét hozták magukkal, de itt másoltak, kötöttek is újabb példányokat. A szerb kötések főként a konzervatív bizánci stílusú kötésekhez sorolhatók, ugyanakkor a Magyarországon készült kötéseik már az itt megismert nyugati típusú kötéstechnikából is vettek át elemeket.
Bizánci kötés
A Böjti Triódion az 1500-as évek végén készült, merített papír alapú íráshordozóra, vélhetően koromtintával és vörös tintával írták. Kötése egyidős a szerb cirill betűs kézirattal, tisztán bizánci jellegű. Ez a mai magyarországi gyűjteményekben ritkaságnak számít, így a restaurálás során fontos szempont volt a bizánci kötés megtartása. A kötetet szétbontás nélkül, az eredeti, több mint 400 éves kötés megőrzésével sikerült kiállíthatóvá tenni.
A kötet restaurálás előtt.
A köteten az elmúlt évszázadok során rengeteg szennyeződés, por rakódott le. A kötésbőr kiszáradt, töredezetté, hiányossá vált. Rovarrágás nyomait lehetett felfedezni rajta. A csatok a bőrszíjakkal együtt leszakadtak, elvesztek. A táblák sarkai hiányosak, a rovarkárnak köszönhetően apró lyukak voltak láthatóak rajtuk. Az egykor vörös metszés megkopott. Beázás nyomai, penészesedés is megfigyelhető volt a könyvön. A lapok elvesztették enyvezettségüket, mállékonyak lettek, gyűrődések, szakadások, hiányok voltak láthatóak. Különféle foltok, például viasz nyomai is találhatóak voltak rajtuk.
A restaurálás folyamata száraztisztítással kezdődött, mely során a restaurátor puha gumiradírral és latex szivacsradírral egyenként tisztította végig a lapokat.
A száraz- vagy mechanikus tisztítás során a kötetre enyhén kötődött, felületi szennyeződéseket távolítjuk el radír, puha latex radír, ecset és porszívózás segítségével.
Ezt követte a lapok utánenyvezése. Ezt a restaurátor cellulózszármazék ragasztó etil-alkoholos oldatával, puha, széles, vékony szőrecsettel végezte. Majd a lapokat meleg levegővel szárította. Ezzel a selyemfényüket, enyvezettségüket vesztett lapokat kellőképpen megerősítette a javításokhoz.
Az utánenyvezést óvatosan, puha szőrű ecsettel végezzük, hogy a nagyon gyenge, mállékony lapszéleket ne sértsük meg.
A lapjavítás kézzel előre öntött, a kötet színével harmonizáló papírral történt. A megfelelő formára, méretre tépett papírdarabokat Fa Lili Eszter cellulózszármazék ragasztó segítségével rögzítette az eredeti lapokhoz.
A javításokat a restaurátor cellulózragasztó alkoholos oldatával erősítette fel, és teflon „csonttal” (kisméretű, simító, kézi szerszám) simította le.
A lapjavítások után a metszések retusálása következett. Ezt aquarell festékkel végezte a restaurátor. Az eredeti vöröses színt azonban csak a fej- és arcmetszés esetében állította vissza. Ennek oka, hogy a könyvet vélhetően nem fektetve tárolták, ahogy a bizánci típusú köteteket szokták, hanem európai szokások szerint, a lábmetszésre állítva. Így a lábmetszés sérülésének történeti értéke van, melyet a restaurálás során meg kívánt őrizni.
A félbejavított könyvtest. Jól megkülönböztethető a már kijavított alsó rész a javítás előtt álló többi laptól.
Az oromszegő tisztítása és megerősítése után, a táblák javítása, valamint a kötésbőr tisztítása, helyre állítása maradt hátra. A hársfa táblákból letört darabokat epoxigyanta és fűrészpor keverékével egészítette ki a restaurátor. Emellett a rovarok okozta lyukakat kitisztította, fertőtlenítette.
A legsérültebb első lapok javítás után.
Tisztítás után a kötésbőr színben harmonizáló kecskebőrrel lett kiegészítve. A rovarok kirepülő nyílásait a szakember betömítette, és színben megfelelő árnyalatúra festette. Végül a kötésbőrt bőrápoló pasztával lekente, majd szarvasbőrrel felpolírozta.
Kirepülő nyílások a kötet tábláján.
A bizánci típusú kötések egyik fontos eleme a két- vagy háromágú, laposfonással készült szíjon függő, kengyel alakú csat, mely a tábla keresztmetszetébe vert szeggel záródik. Mivel az eredeti szíjak és csatok elvesztek, a restaurátor újat készíttetett. Ennek pusztán esztétikai funkciója van, a kötetet nem lehet zárni vele.
A restaurált könyv.
A restaurálás során a kötetet sikerült használhatóvá, kiállíthatóvá tenni, a további állapotromlást megakadályozni. Az elkészült könyvet és a restaurálást tömören bemutató tárlatot a Marosi Arnold Múzeumi Könyv és Régiség Látványtárban lehet megtekinteni.
Fa Lili Eszter
Könyv- és papírrestaurátor
Szivós Dóra
Szent István Király Múzeum
SZIKM blog 